Long time ago in a galaxy far far away...Aki volt katonasorban, biztos, hogy legalább hallomásból ismeri ezt a "vidám" mókát, amikor a kopaszoknak (=újonc, frissen vonult katona) beultráznak. "Miszerint Beobachtungsstelle" a régi békebeli mosogatóporból több kilónyit kiszórnak a hálóterem padlójára, majd néhány lavórnyi vízzel felöntik, hogy térdig áll a hab, és lehet takarítani kivilágos kivirradtig. "Szopjanak a kopaszok!!!" -hangzik még szeretett kiképzőszázad-parancsnokunk a nagy bajuszú Vass hadnagy szájából. Mellette mosolyogva áll Méreg főtörzs és Geci khm izé Géczi törzsőrmester... (akár egy Dosztojevszkij regényben. Beszédes nevek)

Tegnap én egy sokkal időszerűbb és - valljuk be - kellemesebb módját választottam a beultrázásnak. Történt ugyanis, hogy a kezembe akadt egy tavaly, a Sörspecialistánál konzumált Pyraser-es flaska. A főzdét már a Hopfenflückerről jól ismertem, és szívembe zártam. Ez most azonban nem holmi könnyed, üde, komlós pils, hanem igazi nagyágyú, amit nem főznek egész évben. Egy 8,3% alkohollal bíró duplabak, az ULTRA. Vigyorog is kecske koma a címkén, fogai között a vörös rózsával. Kibontottam, és tényleg, szerelem első látásra, azaz kóstolásra.

Itt most elkezdhetném a kötelezően betanult duplabakos memoritert - olajosan sűrű, múlékony 1-2 mm-es rétegben megmaradó habkorona, mézes, enyhén pörkölt, gyantás súlyos ízek..., de ezt már úgyis kívülről fújja mindenki. Inkább hanyatt dobom magam, hogy milyen szénsav lakozik ebben a sörben. Olyan lágy a buborékja, mintha egy frissen csapolt barna ale időzne a poharunkban. Cseppet sem szúrós, és szinte tejszínesen krémes minden korty. Nem is issza, hanem már-már nyalogatja az ember. A 8,3-as alkohol pedig sehol sem bukkan fel, se kaparósan, se likőrösen, mint teszi azt sok más fajtársa esetében. Ahogy a névazonos mosószer szlogenje hirdette, "hatása ultra"!! Ez persze nem arra vonatkozik, hogy egy üveg sörtől fejre is áll a honpolgár. Ez az ital sokkal rafináltabban fektet hanyatt.

Ízlelgettem, és azon kaptam magam, hogy a sör elkezd velem incselkedni. Évődtünk, kergetőztünk. Megmutatta ugyan a puha, selymes oldalát, én azonban többre vágytam. Le akartam vetkőztetni pucérra, és előcsalogatni azt a háttérben bújkáló titokzatos keserűséget, ami a felszín alatt lapult. Afrodiziákumot kevertem hát. Friss vajas kenyérre szeltem néhány szelet kecskesajtot, erre csorgattam egy kis mézet, és ráreszeltem egy kis 50%-os csokit, csak épp jelzés értékkel. A markánsan sós íz remekül előhozza a keserű rejtett, izgalmas mélységeit. A kecskesajt faggyús háttérize a sör gyantás ízeivel harmonizált, a méz a mézzel, a csoki a narancsvörös, pörkölt krémességgel fonódott egybe. Innentől már lányregényeket megszégyenítő rózsaszín ködben érkeztünk el a csúcsra. A markáns keserű jótékony lepelként borította be az ízorgiát, majd pihegve lenyeltem az utolsó falatot, és fenékig ürítettem poharam...