Ma jelent meg a híroldalakon, hogy a kőbányai Dreher-gyárat is tulajdonló Asahi felvásárolta az 1845-ben alapított, eddig családi vállalkozásként működő Fuller's Breweryt. A hír kapcsán egy kicsit megpróbáltam rendezni a gondolataimat ezzel kapcsolatban, kitekintve, hogy milyen multik vannak/voltak a Craft sörfőzdék vevői közt és egy kicsit elfilozofáltam, mivel jár(hat) egy ilyen változás.

A nagy multik már jó rég óta megkezdték az akvizíciót a valóban menő sörfőzdék körében. Az egyik első ilyen vétel 2011-ben az AB Inbev részéről történt, a Goose Island-et vették meg 38,8 millió dollárért, aztán persze voltak nagyobb bevásárlások. A Heineken a Lagunitas felét 500 millió dollárért, majd a másik felét egy titkos összegért vásárolta meg, az AB Inbev pedig a Ballast point Breweryért csengetett ki mesésnek hangzó 1 milliárd dollárt. Az akkor még külön cég SAB-Miller 2015-ben vette meg 300 millió dollárért a londoni Meantime sörfőzdét, majd amikor fuzionált az AB-Inbev-vel, akkor ez a pakk átkerült a most a Fuller's-et is felvásárló Asahihoz.

Természetesen folytathatnánk a hosszú sort és számlálhatnánk a további tíz- és százmillió dollárokat, de inkább az érdekelt, hogy mi lesz a felvásárlás után ezeknek a craft főzdéknek, bejáratott márkáiknak a sorsa, megmaradnak-e azon a szinten a sörök, ahová függetlenként eljutottak. A felfutó amerikai Craft-főzdék sorsával kapcsolatban pár éve még a Fenékig Blog foglalkozott egy remek írásban, aminek a tartalmával nagyjából egyet lehet érteni. Ezek alapján, ha egy multi megvásárol egy craft főzdét, akkor maga a kézművesség filozófiája sérül, mert már nem a terméken és az alkotáson van a fő hangsúly, hanem a minél nagyobb profiton, amit a munkaszervezés, a közös nagybeszerzések és a jobb disztribúció és logisztika mellett egyértelműen a termék minőségének optimalizálásával fognak maximálni, mondjon bármilyen fennkölt blablát is a felvásárlás utáni új menedzsment tradícióról, értékről meg kontinuitásról.

És akkor itt vissza is kanyarodnékl az említett Fuller's-hez. Mennyire tekinthetjük ezt az üzletet hasonlónak a fentiekhez? Van-e, volt-e a Fuller's-nek craft-sörös értéke, vagy képviselt-e olyan minőséget, mint mondjuk az Anchor Brewing vagy az új tulajdonos Asahi másik szerzeménye, a Meantime? Bár a Fuller's ESB remek sör, és a Londorn Pride vagy a Black Cab Stout is jól csúszik vélhetően nem erről van szó. Nem igazán látom azt a kézműves filozófiát, amit egy "gonosz multi" költséghatékony intézkedésekkel romokba dönthetne. Lehet persze a sztenderdekhez képest további minőségromlás, mint ahogy ezt már láttuk néhány nagy cseh sörgyár felvásárlása után, de inkább egy egyszerű nagy hal felfalja a kisebb halat tranzakció történt, ami az Asahinak az ismert angol márkák megszerzése mellett más miatt lehet igazán fontos. Nevezetesen, a cégadatokat átfutva, a  Fuller's 380 pubot is tulajdonol és üzemeltet Angliában, és az adásvételben az a nagy biznisz, hogy a sörgyártási üzletágat megszerző Asahi ezzel szerződésileg és hosszú távra kapott egy olyan piaci szeletet, ahol biztosan el tudja adni a Fuller's-söröket. S ha már egy jól működő hálózatban házon belül van, akkor multi-gondolkodással nincs akadálya, hogy mást is eladjon az adott pubokba.

Nekem erről szól ez a Fuller's ügylet, meg még arról, hogy most a Meantime mellett, esetlegesen a Fuller's-söröket is előbb-utóbb nem a mostani disztribútoron keresztül, hanem közvetlenül behozhatja az Asahi a hazai hiperekbe, és akkor talán olcsóbban kapható lesz, úgyhogy sokakkal ellentétben akkora szomorúság egyelőre nem ért.