Idén ötödjére rendezett a Dreher fesztivált a kőbányai sörgyár területén, és mivel eddig egy híján mindegyikről beszámoltam a Sörbúváron, eléggé adta magát, hogy most is menjek ki rá. Leginkább ugyanazért, mint a korábbiakra: megnézni, hogy a minden ilyen alkalommal megjelenő alkalmi sörök közül van-e olyan, ami érdemes a figyelemre (értsd: túlmutat valamelyik ismert alapsör ízesített megjelenítésén). A látogatásom végül kis híján elmaradt, ugyanis elfelejtettem sajtójegyet kérni, és nem volt teljesen evidens, hogy a megismerési vágy ér-e 2500 forint plusz fogyasztást, de azért csak győzött persze a közszolgálati ethosz.

Balról jobbra: Red Ale, Bombay IPA, Black Plum.

(A fesztivál részletesebb leírására nem térnék most ki, akit érdekel, az esemény Facebook-oldalán, esetleg a 2014-es, 2016-os és 2017-es beszámolómból kimerítően tájékozódhat.)

Kész szerencse hát, hogy az elmúlt évek nem különösebben innovatív kínálata után idén két érdekesnek látszó sör is megjelent a fesztiválon. Pedig a kínálat azért nem fedte le a teljes gyári szortimentet, az alkoholmentes dolgokon és a stabil kínálattag Classicon, Pale Ale-en, Hidegkomlóson és Tripla Komlóson felül négy alkalmi újdonság alkotta mindösszesen. Ebből a négy alkalmi tételből kettőre nem érdemes sok szót vesztegetni: volt egy szilvás barna és egy mangós világos sör, az előbbit kóstoltam is, de felesleges volt, hiszen fejben is abszolút összerakható a kóstolási élmény. A lényeg a maradék kettő sör: a Bombay IPA névre hallgató IPA, illetve a Red Ale néven kínált red ale. Bár ez már a haladó spekulációk világa, de gyanúsnak látszott, hogy a kis sörbemutató táblácskákon e két tételnél nem szerepelt a „Csak itt!” felirat, implikálva az állandó kínálatba való beemelkedés ígéretét. Ez irányú gondolataink a Red Ale esetében további megerősítést nyertek a szem előtt lévő bontatlan hordók révén: ezeken – legalábbis ha alkalmi sörökről van szó – a záró műanyag idomon általában egy odaragasztott cetli hirdeti, hogy mi van benne, mint ahogy a Bombay IPA példáján alább ez látható. A Red Ale-nek viszont rendes, saját, dombornyomott műanyag záróelem jutott, pont mint az állandó szortiment elemeinek.

Ha pedig így lesz, annak a magam részéről abszolút örülni fogok, ugyanis a két részletesebben is tárgyalandó sör közül a Red Ale kifejezetten kellemesnek hatott: vöröses sötétbarna test, bézs hab, medvecukros-melaszos barnasör-íz, mellette némi elég minimálintenzitású, virágos komlósság. Utóbbi a korty végére valamelyest karakteresebbé válik, bár persze a nagyjából háromfokosra hűtött, műanyagpohárba csapolt sörökről még akkor sem ambicionálnám a tűpontos, BJCP-lovagkereszttel jutalmazandó kóstolást, ha máskülönben alkalmasnak tartanám magamat ilyesmire. Először arra gondoltam, biztos a Pale Ale és a Bak keveréke, de annál komlósabbnak hat, így talán inkább valóban önálló recept, bár igazából bármelyik verziót elhinném. Remélem, hogy tényleg piacra kerül és így lesz esély békésebb körülmények között is megkóstolni, mert a maga fesztiválközegében egészen ígéretesnek tűnt.

Nem így a Bombay IPA (bár a Szűretlen gyorsértékelésén speciel az nyert): a snájdigan mélyarany, enyhén narancsszín megjelenés mögött, legalábbis hidegen, nem sok inger rejtőzik. Ha már IPA, az angol és a cseh-német kontinentális megközelítés sajátos frigyét képviseli, hiszen jóval kevésbé komlós, mint a kortárs mainstreamet jelentő amerikai norma (ennyiben ráfogható az angolos orientáció), közben malátában pedig inkább a pilsenies alapú cseh/német irányt hozza. Szóval nem valami ipás, kicsit mutat csak túl a Pale Ale szégyenlős visszafogottságán, leginkább csak a fent említettek dacára is karamelles malátásság, illetve a (csak melegen, kortyvégen!) megjelenő szofisztikáltabb komlózottság révén, mely utóbbi a Mozaik meg az Amerikai Komlóst idézően homeopátiás, trópusias gyümölcsösséget mutat, tehát pl. a Hidegkomlósnál vagy a Tripla Komlósnál visszafogottabbnak hat e téren (hogy mondjuk a Soproni IPA-ról vagy kisüzemi példákról ne is beszéljünk). Viszont legalább nincs benne kukorica, és ha igazán pozitívak akarunk lenni, itt is elsüthetjük, hogy rendes hőfokon, rendes pohárból biztos szebben mutatna. De a Red Ale-re azért egyértelműen kíváncsibb vagyok.

Életkép a kisebbik színpadról, a háttérben a hatalmas gyártelep számos használaton kívüli épületének egyikével, a silóktól eggyel nyugatabbra. Ez a rész a korábbi fesztiválok során mintha még nem lett volna megnyitva.