A sörivó emberek néha szeretik a változatosságot. Ez a legextrémebb esetekben odáig fajul, hogy a sörüket egy egy arányban keverik limonádéval, de erről a barbár szokásról majd Pável barátom ír később.

Maradjunk most egy kellemesebb koktélnál, a barna és világos ser keverékénél. Nem lehetetlen, hogy az vezette a sörösöket (és persze a csaposokat) erre a szokásra hogy egy bizonyos főzde világos söre túl karcos, száraz, a barna pedig elég édes, így a kettő közt félúton egy kellemes, és színre is tetszetős, félbarna nedűt kapunk. Akárhogy is lehetett, a német és osztrák területen használt Rigoletto bizonyosan a bohóc fekete, fehér kabátjára utal, és ebből lett a nálunk használatos rigó szó, melynek tehát a madárhoz vajmi kevés köze van. A cseheknél, szlovákoknál használt rezané pivo nevében is benne van miről van szó, vágott, tehát félbe vágott sörről.

Ha csak szép lazán egymásba csapolják a kétféle színű sört, akkor csak egy gomolygó félbarna folyadékot kapunk.

Ennél izgalmasabb az a változat, amelynél óvatosan rétegzik a könnyebb sörfajtát a nagyobb fajsúlyúra, ilyenkor lehet igazán vágottról beszélni.

Jómagam eddig mindig Révkomáromban fogyasztottam vágottat, Krusovicei serekből készültet, méghozzá az Európa udvarban.

Itt fent látható is, hogy alul ücsörög a barna krusó, a tetején a világos, azt példázva, hogy egy alacsonyabb alkohol-, ámde magasabb cukortartlamú folyadéknak nehezebbnek kell lenni, és ez így is van.

Igen ám, de akkor ez itt alább micsoda?

 

 

Merthogy itt lent van a világos, és fent a barna.

 

A dolognak alighanem az a nyitja, hogy nem minden sörnek vizesebb és esetleg édesebb a barna változata, mellesleg azt végképp nem tudom, hogy a Starobrno esetében mi a helyzet. (Emberek, a starobrno-nak van barna válfaja? Erre nem emlékszem.)

 

Nos, ma aztán tovább bonyolódott a történet.

 

Nemrég újból átépítették az egyik kedves sörforrásunkat, a Tabáni teázót. Ezidáig csak tuborgos sörcsap árválkodott a pultnál, most kiegészült 3 újjal: kétféle krusoviceivel, és egy Jarosovval is.

 

(Sajnos a Jarosovra csak az van írva hogy "a ház söre", valószínűleg a beszállítónak nulla promó anyaga van, így aztán se alátétet nem tudnak hozzá adni, se cimkézett pohár nincs)

 

Ebédnél legurítottam egy Jarosovot, és szóba kerültek a vágott sötrök. A csapos lány teljesen felélénkült, ő szokott ilyet gyártani. Á, gondolom, valószínűleg csak összekeveredős formában. Nem, mondja ő, szépen egymásra szokta rétegezni, alulra a világost, felülre a barnát. Nem is akartam elhinni, ez pont fordítottja a komáromi szent regulának.

 

Na aztán délután próbát is tettem.

 

Persze kiderült, hogy a felső réteg tényleg barna krusó, de alul nem krusovicei van, hanem Jarosov.

 

Még a csapolást is sikerült megörökíteni, és ki lettem oktatva arról is, hogy jó nagy habra kell rátölteni a felső sört, mert a hab egy záróréteget képez.

 

 

 

 

Na és itt a csodás végeredmény, az íze sem volt semmi: