Van a Drehernek a Hidegkomlós nevű söre, ami sok szempontból is nehezen besorolható tétel. Egyfelől a sima, klasszik Dreher szolgál az alapjaként, ennek megfelelően kukoricagrízzel készül, azaz le sem tagadhatja virtigli nagyüzemi magyar eredetét – ugyanakkor amerikai aromakomlókkal hidegkomlózzák, hogy némi kortárs, már-már KÉZMŰVES hangulatot kapjon. Ez a kettősség nyomon követhető a fogyasztásában is: egyfelől relatív népszerűnek látszik a széles sörfogyasztó közönség körében, másfelől még olyan vájtfülű sörivók is hajlandóak alkalmasint meginni, akik máskülönben otthonosan mozognak jóval izgalmasabb és kisüzemibb stílusokban is.

Amilyen homályos a koncepciója, épp olyan furcsa az eddigi genezise is: először 2014 őszén jelent meg a Hidegkomlós, az első Dreherfeszt egyik kísérleti söreként; majd egy szűk évvel később, 2015 nyarán már kereskedelmi forgalomba is került, szoros logikai kapcsolatban egy friss hidegkomlózó hopgun beszerzésével. Ekkor még – valamilyen sajátos nagyüzemi beidegződésből – következetesen titkolta a Dreher, milyen komlót használnak a hidegkomlózáshoz, de utóbb beigazolódott, amit a vájtabb ízlelőbimbójúak már korábban is magabiztosan állítottak: a craftbeervilág egyik legjellegzetesebb zászlóshajójával, citrával. Mivel a kőbányaiak a Hidegkomlóst afféle nyári idénysörnek szánták, egy idő után el is fogyott, majd 2016-ban már egy másik komlóval – calypsóval – éledt újra, ráadásul vállalva a váltást, hiszen immáron a doboz is büszkén viselte a komlófajta nevét. A váltás nem tett túl jót a Hidegkomlós reputációjának, az új recept hígabbnak és dreherclassic-szerűbbnek bizonyult.

Talán ezt felismerve lépett a Dreher, amikor idén már üzemszünet nélkül, egyből az év elején jött ki az új Hidegkomlóssal, egyúttal úgy térve vissza a citra komlóhoz, hogy az már a dobozról is kiderüljön. Ezzel kiváló alkalmat biztosított nekünk a gyár egy összehasonlító kóstolásra is, hiszen most igazán nem okozott nehézséget egyszerre találni olyan boltot, ami még a régi, és olyat, ami már az új Hidegkomlósból tart. Következzenek tehát az összehasonlító kóstolás tanulságai:

Illat

A tavalyi, calypsós kiadás gyengén, kissé fémes-szappanos felhangokkal indít, édeskés alapon nyugvó halovány trópusi gyümölccsel. Az idei citrás Hidegkomlós ellenben már képes orronszúrni a gyanútlan kóstolót, és noha szintén fojtottnak hat az illata, a jól artikulált citrusosság legalább egyértelmű karakterként jelenik meg. Persze mindkettő bőves-bőven visszafogottnak látszik szinte bármely tetszőleges craft ale-hez képest.

Íz

A calypso-változat továbbra is trópusi gyümölcsöt idézően indít – gyengécske mangó, talán licsi, ha mindenképp közelebbi hasonlatokat akarunk toborozni –, de az ízprofil rövid úton belefúl a sima alap-Dreher kukoricásan butasavanykás stílusába. A citrával főzött kiadás változatlanul egyértelműbb képet mutat, de a citrushéjas jegyek igazából csak annyival hatnak az összekóstolás során jobbnak, amennyivel jobban képesek rejteni az épp említett butasavanykás háttérízeket. Kisebb meglepetésbe torkollik az összekóstolás folyamata: nem érződik akkora különbség a két verzió élményindexe között, mint amit az emlékeim alapján látatlanban vártam volna. Lehet persze, hogy a 2017-es citrás Hidegkomlós egyszerűen hígabban van komlózva, mint a 2015-ös volt, és akkor indokolt a meglepettség – de az is lehet, hogy csak az idő szépítette meg az első kiadásról őrzött emlékeimet. Ki tudja.

Szintézis

Összességében a régi-új citrás recept azért mégiscsak jobb, de csak ilyen kevésbé megfogható, indirekt okokból: üdítőbb, svungosabb, vidámabb, szerethetőbb és így tovább. A citra komló citromfüves kipárolgása még akkor is egyedi karaktert kölcsönöz, ha ízben ennek már nincs olyan sok nyoma, míg a calypso komló, legalábbis az itt alkalmazott töménységben, konfúzabb, a klasszik Drehertől kevésbé különböző élményt képes csak kínálni.

Mint azt a leghűségesebb olvasók már megtanulhatták a cikkeimről, tanulság természetesen nincs. Aki szerette a citrás Hidegkomlóst, örüljön a főnixmadárszerű feltámadásnak; akinek pedig megfelelt a calypsós is a drágább sörök alkalmi alternatívájaként, barátkozzon meg a citromfüvesebb jövővel – esetleg szokjon át a halványabb karaktert rendületlenül továbbvivő Amerikai Komlósra.