A borban egy-egy jó évjárat a minőség fontos fokmérője. Sok sommelier álmodozó szemmel emleget bizonyos villányi vagy tokaji évjáratokat, de mi a helyzet a sörrel? Van értelme eltenni és tartályban-palackban érlelni? A rövid velős válasz: hogyaviharbane! A hosszabb azért ennél kicsit bonyolultabb.

Az intenzívebben komlós sörök, a hidegkomlózott APA-k, IPA-k minél frissebbek, annál kívánatosabbak, így ne nagyon tároljunk még egy dupla IPA-t sem hosszabb ideig, mert bár meg nem romlik, de a hosszabb fektetés idején veszít a kirobbanó formájából, laposodik a komlók aromája.

De egy spontán erjedésű brettes sör, egy fajsúlyosabb belga ale, Russian Imperial Stout, Barley Wine vagy egy jóféle baksör kifejezetten meghálálja a sok hónapos, vagy akár a több éves tárolást, és egészen más arcát mutatja, mint ugyanaz frissiben palackozva. Természetesen itt is van életzgörbéje egy-egy sörnek, némi idő után túljuthat az élvezhetősége zenitjén, de hogy ez a zenit hány hónap-év alatt jön el, azt igazán senki nem tudja előre.

A boroknál az évjárat főként az adott év időjárási viszonyainak a függvénye, a söröknél - bár létezik klasszikusan évjáratos sör is - inkább az adott főzetben (batch) felhasznált alapanyagok beltartalma adhat némi változatosságot, azonban egy-egy jól bevált receptnél ez nem eredményezhet olyan változatosságot, inkább a portóihoz, whiskyhez, konyakhoz hasonlóan, a tartályban-palackban érlelés hosszúsága adja meg egy évjárat erényeit. Sok sör akár 20-30 éves szavatosságú címkével kerül forgalomba, és nemcsak hogy nem romlik meg, hanem nemesedik, formálódik.

Persze egy élet sem volna elég a mindentudáshoz, azonban az elmúlt 10-12 évben, amióta komolyabban foglalkozom sörökkel, néhány alapvető szabályszerűséget sikerült megtapasztalnom. Természetesen az alábbiak csak az igazán nagy formátumú sörökre igazak:

• a tárolás alatt az alkoholos, likőrös érzet egyre jobban belesimul az ízekbe, az édes keserű ízvonal fokozatosan komplex harmóniává áll össze, nem egyesével érkeznek az aromák, ízek, hanem nagyívű harmónia, összhangzat jelenik meg a sörben
• a komló folyamatosan veszít a keserűségéből
• a gyümölcsös-fűszeres aromák-ízek, a friss észterek, fenolok az idő folyamán átadják a helyüket az aszalt gyümölcsös, diós, mogyorós, gabonás héjas ízeknek, olajos érzetnek
• a szénsavak lágyulhatnak, apróbbak, kevésbé szúrósak lehetnek, evvel párhuzamosan a szájban megforgatott sör krémesség-érzete is változhat - "ragacsosabb" lesz (a cappuccino habjához hasonló krémességre gondoljunk)

És hogy miért vetettem föl? Mert idén több ilyen évjáratos sörrel is találkozhat(t)unk a magyar kisüzemi főzdéknél. Hamarosan jön a Horizont Night Shift hosszan érlelt verziója, és nemrég került a sörboltokba a 25 éves békésszentandrási sörfőzde remek duplabakjának, a Black Rose-nak egy friss és egy 3 éves Vintage változata.

Milyen jó dolgunk van, a főzde helyettünk, vélhetően ideálisabb körülmények között tárolta a sört, hogy mi a tutiba beleülve "játszhassunk" és összekóstolhassuk, mik a különbségek a két változatnál. Ráadásul a gyűjtők is örülhetnek, mert egy igen tetszetős új logózott pohár (a kóstolást a főzde tulipán-poharával csináltam, hogy párhuzamosan tudjam vizsgálni a sörökjet) is a pakk része. A Black Rose-t csaknem két éve mértem össze a világelitbe tartozó három német sötét duplabakkal, és megállapítottam, hogy egy jó átlag, az akkori pontozás szerint 38 /50 pontos volt a BJCP szerint. Most itt az alkalom, hogy megnézzem, mit tud a mai Black Rose, és mit változtat rajta egy hosszú érlelés?

Összemérve a két évvel ezelőtti duplabak kóstolóval a mai eredményt - pedig istenuccse nem néztem meg az akkori kóstolót, csak most a posztírás közben - a Black Rose normál verziója stabilan hozza a 38/50-es jó szintet. A 2015-ös Vintage már egy lényegesen jobb sör, és az említett pici fáradtság jeleivel is a nagyon jó 42/50-es pontszámot hozza, amivel csak alig marad el a 45-50 pont közötti elitkategóriától. A Szernt András Sörfőzde újabb bizonyítékot adott a sörbarátoknak, hogy a sörfőzésben nem ismernek tréfát, és az idei Sör-süti gasztro-kaland, vagy az Esthajnal-sorozat után új színt hoztak a magyar sör-életbe.