Nemzetközi Stout Nap - 2015
A ma a sörös köznyelvben élő stout elnevezés testes, zamatos fekete sört takar. A stout is mint minden sör, malátából, készül komló, víz és élesztő felhasználásával, ebben azonban a pörkölt maláta és /vagy a malátázatlan pörkölt árpa túlsúlyos szerepet kap.
Általánosságban annyit kell tudni a stoutokról, hogy Számos típus változatban létezik ez a csodálatos íz és illatgazdagságú sörstílus a köznyelvben is, mint pl.: milk stout, dry vagy irish stout, oatmeal, chocolate, imperial, oyster és ezek variációi.
Mind-mind gazdag zamatú, sötét italok, jellemzően pörkölt malátás íz és illatjegyekkel, közepesnél vastagabb testtel, emlékezetes zamattal, csokoládés, kávés ízhatású jelleggel, melyekben az élesztő és a komló a háttérben marad, nem elsődleges jellegzetesség.
Eredendően az angol porter sörstílus erősebb, testesebb képviselőít nevezik stoutnak.
A porter sör stílus az 1720-as évek Londonjából származik. A sörstílus gyorsan népszerűvé váűlt, lévén egy erősebb, magasabb alkoholtartalmú sör volt, mely tovább elállt, mint a kor akkori főzetei, - kevésbé volt a hőingadozásra is érzékeny, többet lehetett belőle egyszerre főzni, így olcsóbb is volt - főleg a fizikai munkát végző réteg körében, a kikötői és ipari dolgozók közt (hordár ~ porter) innen ered a neve.
Tekintélyes mennyiséget exportáltak belőle Írországba is, ahol a 1760-as évek közepén Arthur Guinness a St. James Gate sörgyárban főzte a söreit. Neki nagyon tetszett a stílus és még erősebbre, ztestesebbre, zamatosabbra kezdte főzni a söreit. Ő akasztotta a stout jelzőtt a porterhez, így a legerősebb sörök "stout porter""-ként kerültek a köztudatba. Sokáig így is használták a kivejezést, mely akkor melléknévként a büszke vagy bátor jelentésselbírt, ami a politikai hangulatnak is megfelelt, így büszke ír porterként gondolhattak rá az írek.
Az első vastag vagy erős jelentésű szókapcsolatként a stout kifejezés a sörrel kapcsolatban 1677-ből az Egerton kéziratokban lelhető fel.
A kifejezést, mint stout porter a 18. században kezdték el tehát alkalmazni úgy mint a porter sör erős változata, ezt használta Guinness Írországban 1820-ban a söre besorolására - bár Guinness már 1780 óta főzte folyamatosan a porter söröket, eredetileg egyféle sört gyártott az 1725-ös alapítástól 1759-ig.
Mondhatni tehát, hogy a mail stout stílus egy nemzetközi kooprodukció eredménye, az angol porterre épített ír fejlesztés :)
A közéletben legismertebb és legelterjedtebb verzió a dry vagy irish stout típus, a Guinness-t mindenki ismeri, sokáig a Guinness Draught volt a világ legtöbbet fogyasztott söre.
(Ízlés kérdése a dolog, nekem nem ez a kedvenc stout stílusom, én szeretem, ha van egy kicsit csavarva az íz és illatvilágon)
Máig vitatott szakmai és fogysztói körökben is, hogy a stout és a porter két külön stílus-e, vagy csak a magasabb alkoholtartalom ami elválasztja a kettőt egymástól. A kanonizált szakmai zsargonban, a BJCP értékelési metódusa szerint két különböző stílusról van szó és jómagam is egyetértek ezzel. A stouton belüli típusváltozatok a BJCP szerinti felsorolása és megkülönböztető leírása ezen a linken elérhető.
Anderson Valley Bourbon Barrel Stout |
|
|
Nemzetisége: USA - California
Étel: |
 |
|
Vélemény: Bourbonos hordóban három hónapig érlelt, gyönyörű, olajos tónusú és megjelenésű mély ébenfekete test egy gyönyörű mahagóni színű habbal, mely tartós, kemény és krémes. Fás, vaníliás-szerű wiszkis hórdójegyek keverednek a frissen sült kenyér, karamella, és kávé aromáival. |
|
