Ábrahám Máté, Nagy Ervin, Roszik András és Rizmajer József. 4 név. De mi a közös bennük? Mindahányan sörszeretőek, mindegyikük a Corvinus Egyetem Sörmester képzésének a másodéve hallgatója és közösen főzték a Rizmajer idei "elhajlását", a Rozsdást. Tavaly lelkendezve kóstoltam csapról és üvegből is Kiss Tomi és Rizmajer Józsi Pop Cornját, ami a főzde kukoricás alapsörének az IPA-sított változata. Idén az IPA már egyre kevésbé menő, az amerikai komlók viszont folyamatosan hódítanak, így a főzőhármas gondolt egyet és rendelt egy nagy adag (42%) rozsmalátát, mellékevert némi müncheni és pilzeni malátát és Magnummal keserített, Tomahawk-kal (a Colombus kereskedelmi elnevezése) és Amarilloval hidegkomlózva bolondított. és megszületett a Rozsdás, egy 5,5 %-os GPA. Maga a GPA elnevezés kicsit elgondolkodtatna, mi is ez, hiszen az egyik világnagyság norvég főzde a NØGNE is főzött már GPA-t (Global Pale Ale). Ám esetünkben a betűszó a Gerilla Pale Ale-t takarja, amit szerencsére rá is vezettek a címkére, hogy a magamfajta mindenttudniakaró sörőrült se maradjon tudatlanul.

A Rozsdásról ha meghallanám nekem első kanyarban Rejtő Jenő jutna az eszembe. Méghozzá az Elveszett cirkáló című halhatatlan opus főszereplője. A csepeli sörnél azonban a rozsmaláta és egy szójáték a fantázianév háttere. Rozsos sörrel legközelebb a Paulaner háza táján találkozhatunk, akiknél a Thurn und Taxis Roggen (a felvásárlás után egy ideig Paulaner Roggenként is nevezték) a konszernen belüli rozsos sör. (A Thurn und Taxis családról egy adalék Ogre barátomnak, úgyis sokat froclizott, hogy sok Rilkét idézek, az ő - romantikus szíveket is megigéző - duinoi kastélyukban volt gyakori vendég a nagy költő.) A rozs-sör nem rossz sör, hogy ezt a bugyuta, pincérek által rendszeresen elcsattintott poént is citáljam, kicsit hasonló a búzasörökhöz, csak van egy karakteres német fekete kenyeres kesernyéje a malátától, ami a búzasörökből jól ismert kellemes, enyhén csípős fanyarsághoz társul. De a csepeli rozs még megspékelődött egy kis amerikai komlóval, amitől illatosabb is lett és a rozsos keserűre mértékletesen rásegít az alfasav is. A Rozsdás tipikusan az a karakterű sör, ami egész másként viselkedik csapolva és üvegből, más-más arcát karakterét mutatja meg, úgyhogy érdemes elzarándokolni Csepelre. Csepelről mindenki azt hiszi, hogy a világvégén van, pedig a Boráros térről 10 perc HÉV + 5 perc séta, és a BKV (azaz BKK)-jegyet a Rizmajer Sörház fizeti. No nem adja vissza a pénzt, de annyival olcsóbb is a sör náluk, hogyha 2-3 korsóval elfogyaszt a sörvándor, akkor még jól is járt...

A Rozsdás jellegzetes amerikai komlós illattal, citrusokkal és kis gyantával indít, és az Amarillo rádupláz egy kis barackkal és szőlőtörköllyel. Az enyhe kenyeres aromák mellett a citromos, üde könnyedség jellemzi, igazi egész estés iszogatós darab, nagyon kellemes választás. Könnyű, vizes a teste, de épp annyira, hogy jól fogyjon, és az 5,5% alkohol azért átmelegít a nyirkos őszi időben. A csapoltban a rozsmaláta a domináns és kellemes zürichi emlékeket idézett bennem, amikor a Feldschlösschen étteremben a barna sör mellé szalámis rozskenyeret haraptunk. Annak a kenyérnek az íz-emléke ugrott be a Rozsdást kortyolgatván. A palackos meg egy kellemes APA (American Pale Ale), ami talán egy picit kevésbé élő anyag, a komlók jobban dominálnak benne, csak a melegedéssel jön elő a rozsmalátás karakter. Az ízekben a grapefruit, narancsolaj és a kenyeres ízek a meghatározóak, a szénsav kicsit fémesen szaladgál a szánkban, de ez inkább frissítő, mint bántó. Jól komponált, szépen összerakott sör. Aki meg így a hétvége közeledtével sörözni indul, az jó ha tudja, hogy ma mutatják be Kővári Csakajósör Armando Gergő a Főzdebusz és Rizmajer Józsi közös kreálmányát a Rizmajer AO Hippie Terrort. Úgyhogy sörre fel a hétvégén is!