A Városligetben elvonult Oktoberfest nem hagyott nagy nyomot a hazai sörfesztiválok egyre bővülő színpadán. Azonban kaptam a Kentucky Ale frissen behozott tökös söréből a Pumpkin Barrel Ale-ből egy üveggel, amit alkalomhoz illően tegnap este meg is kóstoltam, hogy a mai nap a nagyérdemű elé tárhassam tapasztalataim.

Az USA-ban a tökös sör, a Pumpkin Ale szezonálisan a hideg évszak beérkeztének és a Halloweennak az ünnepéhez köthető. Gyengén komlózott, erősen malátázott édeskés nehéz ale-kről van itt szó, melyeket a jellegzetes téli-karácsonyi fűszerekkel - gyömbér, szegfűszeg, fahéj, szerecsendió és szegfűbors - ízesítenek, és egy teste-lelket átmelegítő italt kap a sörfogyasztó, ha megkóstolja. Hasonló egy kicsit a hangulata az európai karácsonyi-téli sörökhöz, amit már egy ideje a hazai főzők is készítenek. A különbség annyi, hogy ki aromával, ki tökpürével, ki darabolt tökkel készíti el a sörét, és a tököt sokan még az erjesztőben is csücsülni hagyják egyes főzdék. Azért közelebbi példák is vannak, nem kell mindjárt az USA-ba zarándokolni, hisz a Hofstättner is készít Kürbisbiert, és a Gyertyánot is hozott már tavalyelőtt a budavári söresztre tökös sört. Sőt az osztrák Sparokban néhanap még ilyen tökmag(olajjal) ízesített finom darabokat is fellelni, persze ennek semmi köze az amcsi-stílhez.

A Kentucky Bourbon Barrel söreivel már megismerkedhettem korábban, és a whiskey-s karakter igen csak kiérződött  belőlük. Vajon a tökös sörük édessége mögül is kiérződnek a jellegzetes hordós jegyek? A Pumpkin Barrel Ale nem viccel, pont 10%-os alkoholjával támadja meg a bátor vállalkozókat, hisz az alap ale a friss hordókból itt is visszaszívja a maga whiskey-adagját. Illatra azonban a fahéj és a szegfűbors mézeskalácshadserege dominál, csak a háttérben jön egy kevés narancs és még jobban megbújva a vaníliás aromák. Ebben igencsak hozza a klasszik hangulatot. Ropog a tűz a kandallóban és látjuk is magunk előtt, ahogy a kertvárosi család boldogan nekilát a pulykasültnek... Habja nincsen sok, de a tök és a magas alkohol miatt ez nem is követelmény, a színe meg csodás, áttetsző narancsosba hajló vörösréz.

Az ízekben azonban a vidám család helyét egy pillanatra átveszi a késes gyilkos, kicsit túl intenzív a fahéjas alap, majd a melegedéssel ez szépen elsimul, és az édes sütőtökös ízek mellé társul a cukros, rumos, narancslikőrös nehéz forgatag. Egy nagy gőzölgő groggal teli üvegtál képe sejlik fel, majd a lecsengésben előbukkan némi szerecsendiós, csípős fűszeresség, és a whiskeyshordó vaníliás, távolian füstös karaktere.

A száraz, alkoholosan likőrös utóíz fölé magasulnak az intenzív fűszeres csípősség és a krémes, habzsolható, csámcsogható test. Komlókeserűségnek nyoma sincs, viszont az alkohol sem érződik ki, pedig az átlag pumpkin-ale 7%-nál több alkoholt nem nagyon tartalmaz.

A kicsit túl hangsúlyos fahéj mellett egy szépen megkomponált, igazi amerikai tökös ale-t kóstolhat, aki elcsípi ezt a sört. Én egy kicsit több whiskey-s ízzel jobban barátságba keverednék, ezért megkóstoltam egy kevés dióval összebolondított - általam kevert - grapefriutos-mangós-mákos chutneyval, ami elvitte az édes fűszeresség élét, adott egy kis fanyarságot, és a száraz whiskeys ízek jobban előmásztak a mélyről. Nem ez a kedvenc sörstílusom, de a hagyományos téli-karácsonyi sörök és a beigli mellé ezt is szívesen innám, hosszú téli estéken...