Félig kamaszregényből való a mai idézet, de azért komolyan kell venni, nem csak a könyvet: a merészebbje akár azonnal megbízhatja egy speciális sírhant tervével az illetékeseket, ötletet merítve az itt leírt afrikai folklórból... (Kiemelés tőlem, hogy ne unjátok nagyon.)

"Ahol én korábban éltem [Ghána], néhány embernek valóságos tárgyakat formázó, különleges koporsója volt. Olyan, amit a legjobban szeretett, mikor még élt. Ha egy nő mindig csak varrt, akkor neki varrógép alakú koporsója lehetett. Ha egy férfi imádta a sört, akkor neki meg sörösüveg alakú. Láttam már mindent. A koporsó elárulja, hogy mit szeretett legjobban az ember. Egyszer taxi alakú volt a koporsó. Az ember, aki meghalt, Joseph, taxisofőr volt. Én is ott voltam a temetésen. Éppen jöttem vissza az üvegvisszaváltóból, és az egyik gyászoló nő elkapott, és megtáncoltatott. Brutál jó volt. Mindenki boldog volt. Bárki jöhetett. El is felejtettem, hogy valaki meghalt.
Én: csináltathattak volna egy stoplis cipő alakú koporsót.
Mama: Csend, Harrison! Légy tisztelettudó!
Én: bocsánat!
Nekem repülő alakú kell, mert olyat még sehol nem láttam. Az enyém lenne az első."

részlet:
Stephen Kelman: Galamblélek