Mint már korábban is - önelégültségemben pöffeszkedve - felemlegettem, a Sörbúvár már olyan nevet szerzett magának, hogy a házi sörfőzők egy-egy jól sikerült főzetükkel megörvendeztetik néhanap.

Így esett ez Hutyival (Hutyán Zoltán) is, akivel a Miele Sörvacsora kapcsán ismerkedtem meg. Tavaly már ő is megmérettette magát a Házi Sörfőzők versenyén, ahol búzasörével egy harmadik helyet söpört be. Most egy - amúgy nem létező besorolású - Imperial Red fajtájú sört főzött, amiből nekem is hozott kóstolót. Sokáig vártam a felbontásával, mert egy 7,5 decis palack 7,7%-os sört még én sem iszom meg csak úgy nagy hirtelen , de a múlt héten egyik este hazatérve, megéreztem a gyönyörű, sejtelmesen forró nyári hangulatú éjjel illatát, úgy gondoltam, elérkezett az idő. Az ezüstös holdfény, a Duna-parti fák, a virágillat és a távoli kakukkszó mind-mind csodás hangulati kellék volt a teraszon üldögélve fogyasztott sörhöz.

Kibontva narancsosan rezesen vörös ital került a borospoharamba, és krémes és tartós tojásfehér szín hab is megkoronázta. Az alkoholtartalmat tekintve különösen szép volt a hab, hisz 7% fölött, már egy gyöngécske bakos karimának is örülhet a fogyasztó. Illatában tutti-frutti, rágógumi indítás után lassan előbújtak az egyértelmű ale-hez passzoló komlós jegyek (bár nem kérdeztem, de Goldingra és esetleg Styrian Goldingra tippelek) - körte, és kevés őszibarack és utána némi malátásan kekszes karamell. Akár egy jóféle ESB (Extra Special Bitter). Eszembe is jutott egy hasonló főzet, Majoros Gábor Csobánkai Öreg Sör-e, mely jellegében hasonló, csak abban nem szamócás, hanem csipkebogyós az ízvilág. Végül bejelentkezett egy szép száraz, ásványosan fanyar illatvonal, hogy aztán révbe érjen egy mennyei erdei gyümölcsös zárással. Szeder, áfonya és átható friss szamócaillat érkezett.

Ízében is ez a finom szamóca dominált, de nem sziruposan, hanem karöltve egy jóféle Brut pezsgő száraz világával. Mintha egy pohár pezsgőhöz egy kis eperzselét kapnánk be. Hozzá remek egyensúllyal kapcsolódott a komló inkább száraz, mint keserű ízvilága. Az alkohol erejét egyáltalán nem lehetett érezni, frissítő volt, üde, tele tavaszi zsongással, titokkal. Akár egy nagyszerű Pinot Noir rosé, friss, üdítő, és van egy titokzatos megfoghatatlan, mégis a tudatalattinkban tökéletesen kerek egészet alkotó test, amiből szinte sosem elég. Édesség, fanyarság, szárazság és keserű játéka és összhangja. Kicsit, mintha Shakespeare Szentiván éji történetét zárták volna palackba. Izgalmas, csillogó, elgondolkodtató, titokzatos, játékos és ünnepélyes. Órákig csak kortyolnánk, élvezve az éjszaka és persze hogy a névadásnál maradjunk az erdő meséjét. Gratulálunk!