Minap kaptam egy hírt egy FB-s kezdeményezésről, miszerint posztoljunk verset, igaz az eredeti az utcára szólt, de miért ne lehetne a sok kóstolás mellett egy kis kultúrát is csempészni a blogra - ez persze csak jómagamnak szól, hiszen Pável blogtárs rendszeresen bújja a könyveket, ahonnan kiemeli nekünk a sörös szemelvényeket.

Az első, ami sörről és versről az eszembe jut, egyértelműen Robert Burns, aki "a skót Felföld Petőfijeként" (na ez mekkora agyzavar) a borok helyett a helyszínen sokkal autentikusabb söröket éltette. A jó sör, ó kezdetű költeménye ugye már sörboltost is ihletett névadásra. Az Árpa Jankó a sör "életét" írja le az árpa learatásától egészen a korsóba kerülő nedűig. És nagy kedvencem a Most hoci a számlát című költemény, melyet Weöres Sándor remek fordításában olvashatunk, álljon itt az első versszak és a refrén:

"Elmúlt a nap, sötét azt est,
  de szemünk fény híján se rest;
  sör, brandy: holdunk, csillagunk.
  vörösbor: felkelő napunk.

  Kocsmáros néne, most hoci a számlát,
  a számlát, a számlát,
  kocsmáros néne, most hoci a számlát,
  most hoci a számlát s még egy tele tálcát!"

Ezek után a remekművek után kicsit szégyenkezve teszem közzé egy új(?) műfaj, a sör-limerick két nyitódarabját. Ne kövezzen meg a kedves olvasó, hanem írjon még mellé sok másikat!

(a kép innen érkezett)