Egymást érik mostanában a sörvacsorák, és ez már önmagában is örvendetes, főleg a 2-3 évvel korábbi állapothoz képest, amikor őrült úttörő vállalkozásnak tűnt egy fine-dining étterem részéről mindez. Mikor felkérnek, hogy egy rendezvényen beszéljek a sörökről, igyekszem felfrissíteni az élményeimet. A Dunakanyar IPA-t a múlt héten kóstoltam, tegnap pedig előhúztam a hűtőből egy régóta tartogatott Dupla Kölesest.

Hogy egy kis kitérővel kezdjem, a közelmúltban arról elmélkedtünk Takács Péterrel, a Dunakanyar IPA kiötlőjével, hogy a honi sörpalettán az igazán ajnározott sörök között szinte csak brutál erős, vagy brutál komlós darabok vannak. Mindegyikben van valami extrém, ami miatt egy egész estét nem lehet csak egy darabbal eltölteni. Megnézném azt a bátor honpolgárt, hogy 4-5 korsó Angry Beast után hogy megy haza. (az ellenkórust megelőzve gyorsan megjegyzem, hogy azért én Keserű Mézzel, vagy Grabanccal megpróbálkoznék...) Hiányzanak a palettáról azok az átlagos alkoholtartalmú ivósörök, amik a fogyasztás túlnyomó részét adják egy átlag sörözőben. Aztán hirtelen bevillant, hogy a ma esti vacsorán pont ilyesfajta a sörök lesznek a főszereplők. Semmi extravagancia, alkoholos, komlós kilengés, egyszerűen 4 átlagos, mégis kellemes, a honi unalmas lágerektől eltérő sör. Mint a Hamvas Béla által elbeszélt "átmeneti" borkategória sörös alternatívái, amelyekben valóban "végtelen lehetőségek" vannak.

A négy sör közül az egyik a Bandusz által kitalált Dupla Köleses, amiről a Kézmuves Sörökön is megjegyzi Bart Dani (FK), hogy alul van értékelve, pedig nagyon izgalmas aromák és zamatok rejlenek benne. És ahogy megnéztem a tavalyi kóstolójegyzeteimet, meg a mostani palackot kibontottam, teljesen igazat kell adnom neki. Az édeskés köles - amiből eleink a bozát készítették - és az árpamaláta, meg a visszafogottan adagolt festőmaláta és a komló remek harmóniát alkotnak ebben az izgalmas sörben. Illatában már-már ale-es gyümölcsösség, enyhe kenyeres malátaédes, égetett cukor, grillázs, kávé és friss, de enyhén fűszeresen, gyógynövényesen olajos komlóillat keveredik. Nem is olyan egyszerű a képlet, mint amit elsőre gondolnánk a sörről.

És hogy milyen étel készülhet hozzá. Az mindig a szakácsok alkotó fantáziájára van bízva. Milyen ízjegyeket akarunk a sörben hangsúlyozni, melyekkel szeretnénk egy markáns kontrasztot kiemelni, csak rajtunk múlik. Én egész másfelé indultam a Dupla Kölesessel, mint a Mahagon csapata..Az ale-es, enyhén gyümölcsös illat- és ízjegyekhez egy ajváros, mustáros halkrémet készítettem, amibe kevertem egy adag kakukkfüvet, az olajos komlós ízeket kiemelendő. Néhány csepp balzsamecettel édesítettem az édeskés kölest kiemelendő és kontrasztot adva a kesernyés sötét malátának. Kiegészítettem kevés kápia-paprikával, egy kis parenyicával a füstösség miatt.és egy kis savanyú íznek némi sötét olíva is került a szendvicsre. Jó kis vacsora kerekedett belőle.

De hogy ez a finom, és egyedi sör ma este a sörvacsorán kávés-mousse-szal, a mandulás piskótával és a meggymártással hogyan fog muzsikálni, azt megtudja, aki eljön a Rómer Flóris utcába...