Idén elhatároztam, hogy nem vásárolok, hanem eská készítem a marcipános szaloncukrot. Neki is láttam a logisztikának. Készült mintegy kilónyi marcipánmassza, melyből 1,2-1,5 dekás adagokat szaggattam ki. Ebbe göngyöltem  magozott meggyet, illetve Vilmos Körtés-rumos combóba áztatott mazsolát. Ezután kicsit dermesztettem, hogy meghúzzon a külseje aztán bevontam az előre elkészített csokoládékrémmel. A mazsolás cucc az áztató alkoholból, kevés vajból és fehér csokiból, no meg jó adag 70%-os belga csokiból és friss narancsléből összekotyvasztott csokikrémbe öltözött, a meggyesnél pedig a narancs helyett mandarin a vilmos-rum helyett pedig gondoltam egyet és Unikummal bolondítottam meg a csokikrémet. A legtöbb időt az agyalásnál a csomagolás vette el. Nem tudtam, hogy milyen papír lenne jó. Aztán egy papírkereskedésben sikerült a zsírpapír és a selyempapír közti mutáns (Szilvia – mert őt szeretjük. Megjegyzem, de ostoba reklám volt ez annak idején! Na hagyjuk!) darabokat venni. Aztán családilag elő a vízfestékeket és vidám színeket kreáltunk az ecsettel. A kihűtött szaloncukrokat becsomagoltuk és traráá, máris kész a mutatós karácsonyfadísz, vagy személyes ajándék. És hogy mi köze ennek a sörhöz, kérdezhetik joggal a csalódott olvasók. Hát annyi, hogy jelentősen elfáradtam a készítésben és felpukkantottam a bécsi Siebenstern idei Weihnachtsbockját, amit nemrég kaptam Bécsből, egyenesen a sörautomatából, mert a Siebensternnek az is van, hogy az éjjel jó sörre szomjas polgár is megkaphassa, ami neki jár.

Egy 16,5 Balling-os könnyedebb 6,2%-os világos baksör érkezett a labancoktól. Remek komlós és malátás illatot érezni az üvegből, kitöltve azért már odafurakszik némi mézes, műzlis édesség és a világos bakokra jellemző aszalt sárgabarackos gyümölcsösség és némi karamella. Szép rézszínű ital és jellegzetes bak-hab (múló habkorona, visszamaradó vékony karimával) kerül a poharunkba. Megkóstolva a száraz enyhén likőrös markáns keserű az első ízvonal, amit - a melegedéssel - kisér egy cukros malátaédes a nyelvünk hegyén. Hozzá belép a grillázs, kis dió és frissen sült sütemény széle. Aztán újra a jó kis komló. Játékos íz-passzok a nyelvünk hegye és a garatunk között, az édes-keserű vonal teljes spektrumán. Olyan szép egyensúlya van, hogy meginnánk még pár üveggel, de sajnos ez a palack is csak fél literes. A tavalyi – kicsit jellegtelen – karácsonyi bakjuknál ez most sokkal jobban sikerült. Így csak reméljük, mire újra eljutunk Bécsbe, még ez lesz csapon a Siebensternnél.