"A piros zakóban köröző személyzet láttán az ember akár azt is hihette volna, hogy egy felső kategóriás étterembe csöppent, pedig a pincérek valójában félliteres korsónyi söröket és szakállas vicceket szolgáltak fel a nyugdíjas halászokból, egykori haditengerészekből és egyéb tengeri medvékből álló törzsközönségnek. Az első alkalommal, amikor itt járt, az asztalok között egy kikopott celeb és egy tengerész tangózott éppen, miközben egy jól öltözött, idősebb dáma harmónikakísérettel német szerelmes slágereket énekelt, az instrumentális részeket erősen pörgetett r-ekkel előadott, ütemes trágárságokkal színesítve."

részlet: Jo Nesbø: A megváltó