Vasárnap reggel gyönyörű napsütéses napra ébredtünk. El is határoztuk a családdal, hogy a téli szünidő utolsó napján reggeli után kisétálunk a Dunához és bohóckodunk egyet a hóban, megetetjük a hattyúkat, szánkózunk, együtt leszünk. A gyerekek megkapták a lekváros kenyerüket és a mézes teát. Édesanyjuk a bejgli és töltöttkáposzta-lencseattak után rá sem bír nézni az ételre. De velem mi lesz?

Szilveszterre a virsli mellé vásároltam még néhány bajor Weisswurstot, a pincében meg ott lapult egy üveg sötét búzasör a több mint 300 éves múltra visszatekintő, bajor Gutmann főzdétől. Ilyenkor télen a sötét búzasörök enyhén pörkölt malátás teste sokkal jobban esik az emberfiának. Noha ez a búzasör nem olyan anyagerős és súlyos, mint mondjuk az Aventinus, de reggelire remek lesz.

Vizet forraltam, a felforralt vízbe 10 percre beletettem a fehér wurstokat, és édes bajor mustárral (Hausmachersenf) és saját sütésű, friss tönkölybúzás rozskenyérrel már tálaltam is.

Remekül esett az édes mustásos íz mellé a friss, de kenyeresen malátás barna búza. Jól csúszott az enyhén édeskés Wurtshoz. Igazi jóízű napindító, hogy energiát gyűjtsünk a kinti mínuszok ellen. Apuka is megkapta, ami jár neki, úgyhogy jöhetnek a vízimadarak. És akkor most már tényleg sapka, sál, kesztyű és irány a jó levegő...