Mező Ferenc:
Óda a kettes találathoz
(részlet)

Tíz év után, a tizediken, fülledt radiátorok
mellett a lottót gondolhatnám sovány
vigasznak mindenért, ami elmúlt, s már
aligha kisorsolható nekünk, de elandalodni jobban
kedvelem a Kőbányai Világost, s persze két
doboz cigit vagy mozijegyet vehetünk amúgy is,
de nem élhetünk mi mégsem kettes
találatok nélkül, úgy kell ez a magunkfajtának,
mint falura kopasz koponyájú hidroglóbuszok,
fegyvergyári munkásnak a munka és megfáradt
házastársaknak sivár, hétköznapi ölelések.
Valamennyi kettes találatunkban sunyi
szükségszerűség ünnepli magát, hogy fokhagymás
tőle az orrunk, de azért csak loholjunk
csütörtökön bedobni a lottót, és bontsunk
olcsó pezsgőt minden kettes találat örömére –
a régi háztartási füzetek megsárgult lapjai 
közt úgy őrizzük meg lejárt szelvényeinket, mint
 nagyanyáink egy imakönyvben szerelmük hervadt virágait. 

 

moly.hu