Beste kurafi - Hara'Punk - Son of a Bitch (Imperial IPA)
A Hara'Punk csapata (Balázs és Marci) már a honi "sörfelvilágosodás" hajnalán izgalmas is dolgokat alkotott. A filmes bölcsészekből serfőzővé avanzsált páros egy budafoki pincéből indult útjára, és az elmúlt 5 évben hobbifőzők sokaságát segítette a Brew Studio-ban saját házi söréhez. Most egy igazi nehézbombázó, atomgempa IPA-val rukkoltak elő, amit csütörtökön a Bölcsőben meg is lehet kóstolni. Prömier a láthatáron!
Mielőtt az illatokra rátérnénk, néhány szó a névadásról. A punk attitűddel átitatott menő amerikai-angol főzdék névadásában rendre megjelenik a finomkodástól mentes, keresetlen szókimondó névadás, ami a Bitch, a Dead és az Evil szavakban csúcsosodhat ki. (Talán a legismertebb a Raging Bitch a Flying Dog-tól, de sorolhatnám hosszan az ikonikus példákat.) Ennek a bitch-kultúrának a virtuális "fia" ez a jelenlegi főzet, és hogy karcolgatja-e a felmenők erényeit. Hát erre kerestem választ.
Kifejező és szemléletes címke ezúttal nem készült, hiszen erősen limitált főzetről van szó, így akit érdekel az mindenképp siessen megkóstolni. Az Imperial vagy Double IPA, mint stílus egy anyagerős, magas alkoholtartalmú IPA, amiben a belepakolt maláták édességét egy jókora adag komló ellensúlyozza és az egész egy intenzív kóstolási élményt ad, mégis van benne üde gyümölcsös frissesség. A "Kurafi" 8,2% alkohollal, 17-es Platóval (szárazanyag) és 101-es (!!!) IBU-val rendelkezik, úgyhogy a srácok nem szórakoztak sokat, hanem döntötték a cefrébe a komlókat (Warrior, Simcoe, Chinook), persze a megfelelő sorrendben és időben.
A Son of a Bitch durvamód intenzív komlóillattal támad, szinte az az érzésünk, mintha közvetlen a komlópelletes zacskóból szipuznánk a jót. Gyantás trópusi gyümölcsök, kis grapefruit, de főleg rengeteg mandarin, narancs, majd méz és virágpor és enyhén zöldséges komlóillat árad. Ugyan ebben a sörstílusban ez már kötelező kör, de ilyen jól adagolva nem minden sörben találkozunk vele. Pohárból tovább szaglálva még harapósabb lesz a gyantás-zöldséges-citrusos komlóillat. Jaffa szörp, gyanta, kelbimbó, kevés kelkáposzta és kis porcukorral meghintett hókifli. A Brew Dog Jack Hammer élménye ötlött föl, de az talán még ennél is zöldségesebb és nincs ennyi malátaédesség mögötte. Szép opálos narancsos mézszín és szűnni nem akaró hab jellemzi a pohárban a sört. Megkóstolva üde narancsos, mandarinos ízvilág, egy kis maracujával, majd ahogy beteríti a szájat érkezik a kellemes gyantás vonal és egy friss tonikos keserű enyhe csípős borsmentás lecsengéssel. Kellemes, apró és nem szúrós, de lágyan játékos buborékok és hosszan tartó üdítő utóíz a nyelvszéleken és a lágy szájpadláson intenzív tanninos összehúzó keserűvel. Az igazán jó sörök ismérve a tökéletes egyensúly, és az egyes ízvonalak jin-jang jellegű periodikus játéka. A Son of a Bitch tökéletes példája ennek a narancsos kekszes és tiszta, sokrétű, de zsibbasztó keserű közötti játéknak, melybe beleszövődik a komlógyantás, illó olajos fűszeresség. És nagyon jól csúszik, úgyhogy ha nem figyelünk, nemcsak a nyelv zsibbad le, hanem az agy is...
A Greyjoy óta nem volt ilyen egyértelműen katartikus sörélményem magyar sörrel idén, úgyhogy le a kalappal a Hara'Punk-os csapat előtt, mert ez elképesztően durva jó lett, így egy kis "kötelező" gyorsfalatka is készült. Fehér csoki reszelékkel és leheletnyi chiliszósszal megspékelt narancskarika kis narancsos balzsamecettel és rózsaborssal meg egy kevés kecskesajttal. De egy olvasztott zöld chilis fehér csokiba mártott narancsgerezd is tökély volna, és akkor amolyan "tequilasan" lehetne a Son of a Bitch mellé fogyasztani. Kóstoljatok, kóstoljatok!
