Az utóbbi időben egyre több borásszal találkozom, akik élénken érdeklődnek a sörök iránt, így külön örültem, amikor Radányi Orsi (Etyeki Sörmanufaktúra) meghívott, hogy vegyek részt az aktuális Etyeki Gasztrofórumon, amit a helyi borászok és helyi kézműves boltok szerveznek, hogy egymásnak bemutassák a tevékenységüket. Ezúttal azonban Bodnár Attila, a Kézműves Pogácsa termékei mellett nem borász, hanem "sörész" mutatkozott be, hiszen az etyeki sörfőzde botpusztai székhelyén kerül sor az eseményre.

A labanc sógoroknak már nagyon megy az ilyen regionális összefogás, gondoljunk csak a Wachau vagy Burgenland bortermelőire vagy a stájer vendéglátók összefogására. Az utóbbi időben azonban szerencsére egyre inkább tapasztalható összefogás Magyarországon is, gondoljunk a somlói, villányi, tokaji (és még több más borvidék) borászainak együttes megjelenésére, az egységes régiós arculat kialakítására irányuló törekvésekre. Etyeken is megjelent már korábban ilyen szándék - Etyeki Piknik, - és az ilyen alkalmak, mint ez az évi 3-4-szer megrendezett fórum, erősítik az összetartozást és megelőlegeznek sok közös tevékenységet.

Orsi körbevezette a társaságot a főzdében, és a csapon lévő Etyeki Bitter Ale és Pale Ale mellett tartályból kóstoltuk meg a teljes főzdei szortimentet. A borászok nagyon érdeklődők voltak, és nagyon tetszett nekik a főzde, és persze irigykedve példálóztak, milyen jó a sörfőzdének, hisz ő csaknem havonta kísérletezhet egy-egy főzettel, míg a borászoknak csak egy esélye van évente...

A korábbi palackos etyeki kóstoláshoz képest az igazán komoly meglepetés a Blonde volt, ami március óta nagyon gyönyörűen összeérett és - Kiss Hopfanatoc Tomi BeerLak-jához hasonlóan - igazi jó kis angolos ivősörré lépett elő, amiben van egy kis kellemes belga élesztős plusz. Az IPA-ban is már vannak új jegyek a hidegkomlózás miatt, de még mindig nem elég karakteres. A Pilzeni - bár a nemes komlós karakter jobban előjön belőle - kicsit édeskés és nem hozza a várt száraz kesernyés ízvilágot a maláta mellett. Voltam annyira szemtelen, hogy - a főzdefeszti ismerkedés után - az Etyeken bérfőzött Kőszegi Sört is megkóstoltam tartályból. Bár a bécsi ászok szín és ízvilágát továbbra sem éri el a sör, de a főzde saját pilzenijénél egy sokkal kellemesebb, nagyon friss, amolyan "házisörös" ízvilágú sör, amit kis receptváltoztatással egy kellemes Oktoberfestbier-ré vagy egy karakteresebb sötét lágerré lehetne formálni.

A kedvencem azonban továbbra is Pale Ale, ami most virágosabb illatú és sütisebb, kekszesebb, valamint a Porter, ami viszont a kapott palackból kóstolva komlósabb és észteresebb volt a korábbihoz képest, de hozta a remek habkoronával járó megjelenést és a várt kávés, száraz elegáns ízeket.

Az etyeki főzde megerősítette magát a hazai sörtérképen, és megszilárdultak az irányok, azonban nekik is ügyelni kell az folyamatos és egyforma minőségre, és törekedni a receptek javítására csiszolgatására.