Utolsó Budavári Sörfesztivál. Bármennyire is melankolikusan hangzik, természetesen remek marketingfogás, mert ki ne akarna részt venni egy olyan fesztiválon, amire már talán soha többé nem lesz lehetősége, hiszen a jókedvű sörösök, a főzdék standjai, a habzó ital és a 80-as évek letűnt sztárjai helyett hamarosan Simon Laci, illetékes fővármegbízott és "népi zenekara" veszi át a Várban a stafétát, hogy egy újabb megaprojekt keretében felépítsen valami álmot, amibe az egyszerű ember már nem is fér önmagában bele, legfeljebb mint lelkes, ujjongó néptömeg jelenhet meg az integetők erkélye alatt. Ám bizonyára szép lesz, bár én jobban szerettem így, mert kicsit ugyan sárga volt és savanyú, de a mienk volt.

A 2011 óta regnáló Budavári Sörfesztivál így is szép karriert futott be, és a Főzdefeszt mellett a legjelentősebb sörfesztivállá nőtte ki magát az országban. Olyannyira, hogy miután augusztusról átkerült június elejére, sokszor a Főzdefeszt előtt debütáltak itt sörökkel a kisüzemi főzdék, vagy a kilátogató gerillák. Nehéz dolguk volt, mert itt aztán kőkemény konkurenciával (cseh, belga, angol import, magyar multik) találkoztak, de az eltelt 6 évben stabil helyett küzdöttek ki maguknak a kicsik is.

Miért is siratnánk ezt a fesztivált? Hisz sokan - sok szempontból én is köztük vagyok - nem szeretnek fesztiválbelépőt fizetni, sokan a Meta-multi egyéb kártyás fizetést nem szeretik. Szerintem - utalva a Főzdefesztes szisztémára - mindegy, hogy belépőnek nevezzük és korsót adunk hozzá, vagy egy poharat teszünk kötelezővé, ami nélkül nem lehet inni, a belépő az belépő marad, bár tény, hogy egy pohárból többen is ihatnak... A sörök sem annyira izgalmasak talán, hiszen idén már a kisüzemi sörfőzdék óbudai fesztiválján jó sokkal találkoztunk is, a többit meg az év bármely időszakában meg lehet venni a város különböző pontjain. A zenekarok között is van egy kis old school és bulvár-irány, amolyan lakodalmas-búcsújárós kínálat, ami a tömeget és nem a gourmet-kat vonzza elsősorban.

De az ilyen fesztiválok is kellenek, mert nem mindenki kezdte az évtizedet Double IPA-val vagy Black Saisonnal. Egyszerűen az mindenkinek jó, ha szó van a sörről, bárki bármit is mond fanyalogva, a bor is elit kultúraként kezdte, aztán szép lassan begyűrűzött a tudás a fejekbe, ízlelőbimbókba és 25 év alatt eljutott az agyonbarriqueolt durva ízektől a finoman könnyű fehérborokig. Mert aki föllátogat, lehet, hogy a Ádám és Éva vagy a Dumaszínházas mókamikik miatt teszi, de ha közben megkóstol legalább egy jó sört, akkor azt mondhatja, hogy hoppá, van itt valami, amiről eddig lemaradtam, és ez már előrelépés.

Nem mondom, hogy a sörgeekeknek ott a helye a Várban, mert vélhetően a Csakajóban vagy a Wunderben stb. izgalmasabb kínálatot találnak a héten is, de egy jó kis baráti sörözést egy gyönyörű helyszínen mindenképpen megér, ha fölmennek a Palotába és a Savoyai-teraszról letekintenek a városra egy pohár sörrel a kézben, vagy randiznak egyet - egy-két sör mellett megmutatva a meghódítandó lánynak a Sör mi több kiállítását. Biztos vagyok benne, hogy a szervezők fognak még nekünk sörfesztivált prezentálni, de egy korszak lezárult. Melankólia, nosztalgia, emlékek - idén nem elsősorban sörök, hanem sokkal inkább a hangulat marad meg az utolsó Budavári Sörfesztiválból. Meg egy szakajtó kép, visszaidézve a gyorsan pergő éveket...