Tegnap a Dreher kőbányai fellegvárába invitáltak, ahol - azt gondoltam legalábbis a meghívó alapján - bemutatni szándékoznak a Pilsner Urquell néhány új innovációjú csomagolását, és elmagyarázzák a helyes csapolás fortélyait. Vagyis egy kellemes, ám nem túl izgalmas másfél órát terveztem eltölteni. Ehhez képest kicsit lepottyant az állam, amikor egy használaton kívüli csarnokban 80-100 "sorstársammal" egyetemben szembeötlött egy óriás kivetítő, felbukkant nem kevés reklámcucc, új dobozok, söralátétek, aztán feltűnt Robert Cooper, Dreher vezérigazgató és Robert Lobovsky a Pilsner Urquell 1,5 éve a budavári feszten megismert "nagykövete", no meg ráadásként két csillogó-villogó 250 literes sörtank-installáció, amiből pasztőrözetlen Pilsner folyt a helyes kis reklámkorsókba. Az avatatlan szemlélődőnek is feltűnt volna, hogy fontos a konszernnek ez a rendezvény.

A sört kortyolgatva meghallgattuk a Pilsner nemzetközi márkaigazgatójának az előadását, melyből kiderült, hogy a világ ma nem a csillogó luxusra, hanem a kézműves, emberközeli, megfoghatóan igazi és szerethető termékekre vágynak, amelyekben van tradíció, és elérhetőek mindenki számára. Tehát - figyelünk a logikai gondolatmenet ügyes csapásaira - a kézműves sör (craft beer) nem elérhető mindenkinek, más márkás nagyüzemi sörök meg nem hordozzák azt a magas minőségű (bel)tartalmat, amire a népek vágynak, ám itt van nekünk a Pilsner Urquell, ami szerencsésen képviseli mindezt. Megtudtuk továbbá, hogy a sörszeretők népes társadalma kétféle emberre osztható, a kevés számú KÉKekre, azaz olyan véleményformáló újságírókra bloggerekre, (itt próbáltam önelégülten vigyorogni), akik elviszik AZ üzenetet, formálják a sörközvéleményt, és a népesebb PIROSakra, akik követik őket.

Evvel még önmagában nem győzött meg az előadás, bár - mi tagadás - valóban igen jól néznek ki az új retro-dizájnos dobozok és alátétek (Sörcikkgyűjtők már most felfokozva várhatják, mikor jelenik meg a boltokban, sörözőkben). Ami itt igazán izgalmas az a jelenleg 4 darab sörtankos egység, ami fesztiválokon (a Gellértben az Indoor-on már találkozhattak is vele a népek) és kiválasztott sörözőkben lesz elérhető, ahol a normál KEG helyett ez a komolyabb - nem pasztőrözött - mennyiség is elfogy, aminek tényleg olyan krémes a habja, mint amit csak filmen, pl. a Sörgyári capriccio-ban is látni, és tényleg olyan kifogástalan az íze is, amit a dobozos / palackos pasztőrözött Pilsner azért nem tud teljességgel utánozni, mert idézve a gyáriakat:

A tanksör mindössze néhány órával a főzés és lehűtés után speciális tartályokba kerül és a gyárból egyenesen a fogyasztási helyre érkezik. A hűtési és szállítási eljárásnak köszönhetően gyakorlatilag olyan élményben lehet részük a fogyasztóknak, mintha közvetlenül a gyárban kóstolnák az elkészült italt. A pasztörizálatlan sör íze friss, tiszta és harmonikusabb, hiszen semmilyen hőkezelést nem kapott.  Frissessége révén érintetlenül tartalmazza mindazokat az íz, illat anyagokat, amelyek az erjedés során keletkeztek a sörben.

A cseh sörmesterek célja az első arany pilseni sör életben tartása... Ezért is hozták létre a pasztörizálatlan tanksör rendszert, hogy olyan élményben lehessen részünk, mintha közvetlenül a gyárban kóstolnánk az elkészült italt. A különleges csapolási technikákkal pedig fokozni tudjuk a sörfogyasztás élményét. A „Hladinka” csapolás során a korsót 45 fokos szögben tartva habot képzünk az alján és az alá töltjük a sört, megőrizve a sör minden aromáját. A „Na dvakrát” csapoláskor a sört egyenesen a korsóba töltjük, és a végén képzünk rá habot, így tovább meg tudjuk őrizni a szénsavasságát, míg a „Mlíko” technika alkalmazásakor a csapot némileg megnyitva habot képzünk a sörből, ezáltal egy kellemesen keserű, krémes italt kapva.

A fahordós élményt - az nemcsak pasztőrözetlen, hanem szűretlen is - nem éri utol a tanksör, de mindenképpen, egyértelműen leszögezhetem, lényegesen jobb, mint az eddig megszokott normál csapolt Pilsner. Abban azért - minden beszólogatós finom iróniát őszintén félretéve - sörbarátként egyformák vagyunk, hogy egy ilyen tanksört mindenki üdvözült mosollyal kortyolgatna az idők végezetéig, így érdemes lesz figyelni, hol bukkan föl a pilsneres tank, a két időszak között meg boldogíthatjuk magunkat a szép dobozokkal, üvegekkel és - "nagy duzzogva" - el is fogyaszthatjuk, a - ezt szintén most tanultam - "golden sunset color", azaz az "aranyló naplemente színében" (imádom a marketinges képalkotást!) játszó Pilsner Urquellt, ami mindenkinek a fejében összenőtt egy kicsit a cseh sör és még jobban a pilzeni fogalmával.