Tibold Ákos (Sörspecialista) nem is olyan régen járt a Norvégiában a Nøgne-nél, és az ő bevezetőjével kezdem ezt a posztot. Természetesen hozott a Sörmanufaktúrába finom söröket, amelyek közül a Saison és az IPA jött be nekem igazán. A Stout még ott hever a pincében, de már nem sokáig. Ám átadom a szót Ákosnak:

"Nagyon nehéz összeszedni mindazokat az impressziókat amik értek. Ott is két lába van az embereknek, az autók meg kerekeken gurulnak. Angolul zavarba ejtően jól beszél mindenki, még a pirospozsgás arcú buszsofőr is. Szerencsémre a főzde egy tengerparti kisváros közelében fekszik, egy egykori villamos erőmű épületében foglal helyet. Na de hol is van a történet eleje? Van ez a főzde, amit Kjetil Jikijun és Gunnar Wiig alapított 2002-ben. Eleinte délutánonként és hétvégéken éltek eme hobbijuknak, és később is előfordult, hogy dolgozók társadalmi munkában végezték munkájukat, fizetést nem kaptak, avagy nem kértek. Gunnar hamar lemorzsolódott, és ezt rosszul tette. A 2003-ban még évi 300 hl termelést 2015-re 20000 hl-re becsülik. Igen gyorsan előkelő státuszt értek el a sörszerető népek körében, és nem véletlenül: Kjetil szívét-lelkét beletette főzeteibe, jelenleg is 5-6 aktív házi sörfőző van a cég soraiban. 2013-ban bevásárolta magát a cégbe a Hansa Borg, ami az ország 2. számú termelője. A vicces az egészben az, hogy egészen látogatásomig nem avatkoztak bele szinte egyáltalán a működésbe. Talán azt kivéve, hogy Kjetilt „elüldözték”. Érkezésem napján mutatkozott be az új felső-vezetés, egy vacsorával egybekötött prezentáció keretében, amit egy magángyűjtő csodálatos autó-múzeumában tartottak és amire engem is meghívtak. Hiába, a magyar a szerencse fia: rénszarvas-pörkölt és régi Cadillac-ek, Lambók, a kedvünkért (egy Frederico nevű olasz srác is gyakorlaton) angolul folyik a tájékoztatás; igazán udvarias volt részükről.  A lényeg, a lényeg: új épület, nagyobb erjesztő-kapacitás, meg persze a folyosói pletykák: a volument adó söröket elviszik más üzemekbe, hogy alacsonyabb költségen főzzék le, itt a különlegesebb darabok maradnak majd. A menedzserek ugyanazt az öltönyös cápa attitűdöt képviselik, mint máshol: a szemük sem áll jól. Az egyetlen jó hír, hogy beszerveztek/leigazoltak a board-ba egy igazi sörhazafit (Anders Kissmeyer), aki remélhetőleg kitart majd amellett, hogy megmaradjon a minőség és kísérletező-kedv."

És akkor ugrás az időben, mert Ákos nem is olyan rég hívott, hogy kéne neki szállás nálunk a Hotel Charlesban, mert jön egy vendége. A vendég meg - míg lassacskán kiderült - nem volt más, mint Kjetil. Mivel aznap hármasban együtt ebédeltünk, sőt az este a Hunyadi Lakásbisztróba is - egy tuti sörvacsorát tartottunk Gáborral a tulajjal - meginvitáltam őket, közben - ha nem is klasszikus interjú készült, - volt alkalmam beszélgetni vele tervekről, csalódásokról, tanulságokról. Ezekből válogattam, és fűztem össze az alábbi dialógust:

Sörbúvár (S): Az első kérdés nem lehet más, miért hagytad ott a Nøgne Ø-t?

Kjetil (K): Még 2 éve kezdődött a változás a cég életében. Egy idő után ott tartottunk, hogy az új tulajdonosi kör és a cégvezetés egyre inkább a mennyiségi termelés felé hajlott, nem akartak megmaradni a szezonális, különleges főzeteknél, amik hírnevet szereztek a főzdének. Mivel teljesen más nézeteket vallottunk, úgy gondoltam, hogy itt az idő, hogy elváljanak az útjaink. 10% tulajdonrészem még megvan, de a Nøgne tevékenységében már nem veszek részt. Az utóbbi időben rengeteg norvég sörkedvelő panaszkodott, hogy már nem olyanok a főzeteink, mint korábban, és még megpróbáltam ez ügyben tenni, felemelni a szavam, mint tulajdonos, hogy visszatérjen a főzde a régebbi igazi kézműves termeléshez, de teljesen szembemennek ezekkel az elvekkel és ez nagyon elszomorító. Számomra mindig is fontosak voltak a fogyasztói visszajelzések, és óriási hiba a szőnyeg alá söpörni ezeket, mert a megszerzett jó hírnév nagyon könnyen elveszíthető.

S: Mit gondolsz, hogy mire épül egy ideális sörfőzde?

K: Nálunk 5000 literes főzőüstök voltak és a sörmester a folyamat teljes egészét felügyelte, az alapanyagok beszerzésétől a palackozásig. Egy nagyobb üzemben már csak részfeladatok jutnak egy-egy emberre. Én, ha fejleszteni akartam volna, nem a főzde bővítésében gondolkodtam volna, úgy hiszem egy ugyanakkora kapacitású másik üzemet kellett volna létesíteni, ahol egy felelős sörmester felügyel mindent és a felelősség mellett magáénak érzi az üzemet, a főzeteket és így teremt valódi, maradandó értéket, amire ő is büszke lehet.

S: Mik a mostani terveid?

K: A feleségemmel nagyon szerettünk volna egy mediterrán országban letelepedni. Spanyolországot nem kedveljük, Olaszország túl drága, ráadásul délen a maffia az élet minden területén ott van, így esett a választásunk Krétára, ami sziget, de a kisebb görög szigetekkel ellentétben a turistaszezon elvonultával is van élet, így egész évben van valami pezsgés. A norvégok nem igazán szókimondó emberek, somolyognak, elhallgatnak dolgokat, és sok idő után is meglepődsz, hogy egész mást gondolnak valamiről. Én szeretem szemtől szemben kimondani azt, amit látok, érzek, és a görögök közvetlensége nagyon közel áll hozzám, így jól érzem magam ott, úgy látom hasonló szemmel látjuk a világot. Alapítottunk egy céget, tervezünk egy bio-borászatot és mellé egy sörfőzdét is. A birtok a fővárostól, Herakliontól 25 kilométerre délre a hegyek lábánál fekszik. Két ősi görög szőlőfajtával kísérletezünk, idén lesz az első szüret. Már készek a tervek és hamarosan megindul az építkezés is. Főleg exportálni szeretnénk.

S: Borász végzettséged is van?

K: Nincs, még csak tanulom. Bár a borászat sokban hasonlít a sörfőzéshez, egy lényeges pontban eltér. Az alapanyagokat nem készen kapod, hanem végig kell kísérni a szőlő növekedését, érését, és nagyon sok minden a borkészítés előtt eldől. Jelenleg bio-mechanikus termesztésben gondolkodunk, de nem tudom, sikeres lesz-e.

S: Milyennek látod a norvég söréletet?

K: A kézműves sörök - csakúgy mint Magyarországon - kb. 2009-től kezdve igazán népszerűek. Még 2006-ban, nyáron - persze a norvég "nyár" max. 6-8 hét - csináltunk egy kis éttermet a főzdétől nem messze, de a vendégek főleg a jó és viszonylag olcsó kaják és nem a sörök miatt jöttek vissza. Aztán manapság már rengeteg sörértő fogyasztó van, akik ismerik a jó minőséget és észreveszik, ha valami nem üti meg a mércét.

S: És végül - bár sejtem a választ - miért látogattál Budapestre?

K: Ákos meghívására érkeztem. A Legendában főzünk holnap egy kísérleti komlóval készült Imeperial Pale Ale-t (DIPA-t) Ákosékkal (Tibold Ákos és Utassy Rolli - a szerk.) és remélem jól sikerül!

S: Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert a holnapi főzéshez és a krétai vállalkozáshoz, remélem, még látunk Budapesten!