Mielőtt mélymagyar érzelmek horgadnának föl és kommentfelhő borítaná el a virtuális eget, fontos a sör értékelése előtt pár dolgot tisztázni. A magyarságtudat ápolásának, a határon túli magyarsággal való kapcsolat fenntartásának és a székely autonómiának abszolúte lelkes híve vagyok. Nagyon örvendetesnek találtam, hogy pont egy sör az, ami megjelenésével és szembenállása egy "gonosz" multival, - aki ráadásul erőből akart megoldani egy termékhez kapcsolódó pert, és még a magyarságot-székelységet is vérig sértette közben - hozza ilyen mértékben össze és gyűjti az erdélyi autonómia zászlaja alá a magyarságot, és keltsen a határok innenső oldalán is komoly szimpátiát. Ezek alapján méltán állíthatjuk, hogy az Igazi Csíki Sör 15 millió magyar söre. Azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy csak és kizárólag ezáltal hosszú távon nem tartható fenn egy terméknek az imázsa, a pozitív hírverésen túl más is kell a sikerhez. Ahogy az orgoványi Magyarok Söre sem lesz finomabb egy Nagy-Magyarország-térképtől és egy angyalkás koronás nagycímertől, úgy az Igazi Csíki sörnél sem lehet hosszú távon a székely- és medveromantikával ilyen szinten tartani a keresletet, ha nem párosul megfelelő ár-érték aránnyal.

Az Igazi Csíki Sört tavaly üdvözölte a Sörbúvár, és akkor egészen korrekt minőségű volt, a Heineken román szekciója által jegyzett Ciuc-ot mindenképpen verte. Azonban, - vélhetően - a kis kapacitású főzdének és a hirtelen ugrásszerűen megnövekedett keresletnek köszönhetően, a tavalyi Budavári Sörfesztiválra elhozott szűretlen Csíki igencsak gyenge minőséget mutatott föl, hiába lett a fesztivál söre. Sajnos egy csúcsra járatott üzem már egészen nagy neveknél is hozott minőségi hullámvölgyeket, így lehet, hogy a főzde vezetőinek el kell gondolkodnia a visszafogottabb termelésen, vagy egy üzembővítésen.

Ezzel az alaphangulattal vettem kézhez - köszönöm újfent Lehel barátomnak, aki már a korábbi Csíki sört is küldte - az Igazi Csíki Ünnepi Mézes sörét. Ez egy 9%-os ünnepi sörnek van kikiáltva, melybe egy korondi méhészet szállítja a mézet. A palack állítása szerint már őseink is szerették a méhsört (ez helytálló) és a mézes sört (erről én nem tudok, és nem is olvastam eddig hasonlót - dr. dodó, segíts volt ilyen?). A felirat szerint egy üveg sörbe hét kanál méz kerül, így valóban egy testes, masszív zimankóba illő darab. A mézes sör, mint intézmény nem ismeretlen, gondoljunk csak a Barbar mézes változatára, a Mézes Kölesesre, vagy akár a Cerna Hora Kvasar-ra. Az ilyen sörökre jellemző, hogy a méz a malátából származó cukrot megtámogatja és részben gazdagabb teste biztosít a sörnek, részben meg az erjesztetlen maradék cukrokkal effektíve édesebbé teszi a kész italt. Kérdés, hogy az édesség mennyire öncélú, és mennyire harmonizál a sörrel, illetve az alapsör milyen minőségű.

A Csíki Mézesnél a 6%-os alapsört felturbózták 9%-ra és ennek megfelelően a lágeres komlóillat mellett van kevés mézes aroma, de egy nyers likőrös mellékszál is. Megkóstolva tapasztalhatjuk, hogy a méz szépen próbálja eltakarni a fölerősített alap lágersört, ám a takarás mögül kellemetlen alkoholosság kandikál ki, és még az eredetileg korrekt alapdarabot is elrontja. A francia-belga hipermarketekben kaphatóak hasonló "ízvilágú" dobozos csodák, amiknek a lényege a magas alkoholban és a gyors részegedésben merül ki. Lásd még Argus Strong és társai. A Csíki Mézesről sajnos csak egy Maci mézzel bolondított klasszikus Kinizsi jutott az eszembe, amibe egy kis Hubertus is beleborult, és nem maradt más a korty végén, mint egy kellemetlenül száraz, erősen alkoholos utóíz. Szerintem nem ez a helyes út...