2015. nov 14.

Garlic Beer - Fokhagymás lángos a sörben?

írta: pif
Garlic Beer - Fokhagymás lángos a sörben?

Bevallom őszintén, hogy még az én sokat próbált, kísérletező kedvű sörös lelkemnek is bizarr volt elsőre Tibold "Sörspecialista" Ákos Garlic Beer-je, és kellett 1-2 hét, amíg meggyőztem magam, és vettem egy palackkal, de még ezután is sokáig pihent a hűtőben. A sörblogger fejében lepereg az összes agyament sör, amivel találkozott, a belépő darab harsányan chilis és néhány gejl sütőtökösök után a paradicsomosig bezárólag. De aztán nagy levegő, és kibontottam a Garlic Beert.

garlicbeer2.JPG

Habja az nem túl sok van, de egy ilyen viszonylag vékony (5,3%), világos ale-nél, amibe egy kicsit olajos cucc is belekerül ez azért nem meglepő. A fokhagyma az határozottan ott van az illatában, de cseppet sem lángososan, cigánypecsenyésen, hanem karöltve egy adag mézes malátával. Aki megfázás ellen szereti a mézes fokhagymát, az biztos szeretni fogja ezeket az aromákat. A fokhagyma ugyan szólózik is rendesen, szépen belesimul a körtés, gyümölcsös ale-illatba és a tiszta hársmézes, hársfateás harmóniába.

Ízében pedig már cseppet sem olyan átható, mint az olajon pirított fokhagyma egy étellel. A sör kellemesen üdítő, kicsit vizes, lágyan komlós és a korty végén egy egyre jobban felsejlő olajos fokhagymás ízzel zár. Enyhe fanyarság és kis szikvizes keserű mellett egy határozott, de nem bántó, hanem inkább étvágygerjesztő fokhagymás íz.

garlicbeer3.JPG

A Garlic Beer klasszikus megosztó sör, van aki megszagolja (esetleg meg is kóstolja) és már menekül, van aki meg ízlelgeti és egyre jobban tetszik neki. Hogy sörös hungarikum volna, azt nem hiszem, de hogy a gasztronómiában van helye, az - szerintem - vitán felül áll. Ebben az esetben maga a sör szállítja az egyik fűszert az ételhez. A lágy alapok (komló, gyümölcsös fanyarság, könnyed szikvizesség) és az enyhén olajos fokhagyma-íz mellé valami harsányan sós és kis ecetes jutott eszembe. Friss, nem túl intenzív, inkább tejszínesen krémes kéksajtot göngyöltem Serrano-sonkába, és ehhez tettem sós-ecetes lében ázott kapribogyót. A sós-ecetes íz szép kontrasztot ad a mézes-fokhagymás világhoz, a sonka kiegészíti a hús-ízzel, a nem túl kesernyés kékpenészes sajt krémessége, pedig a könnyű szikvizes ízekkel harmonizál. El tudnám még képzelni pancettával és ajókával vagy szardellával, hozzá kis sötét olajbogyóval a passzoló falatkát.

És a végkövetkeztetés? A fokhagyma - és minden más fűszer - ha nem öncélúan használják egy sörben, a megosztó eredmény ellenére is lehet különleges és izgalmas, ha nem csak puffogtat egy frázist, hanem harmonikusan játszik az ízekkel. Nekem tetszik!

Szólj hozzá