Megjelenés előtt döbbentem rá, hogy ez már a 300. poszt, amit a Sörbúvárra írtam, úgyhogy a kis jubileum alkalmából mindenkinek a kedves egészségére, irány a 400., és meg nem állunk a jó sörökért vívott harcban. Üdvözlet minden lelkes olvasónak, és köszönöm az eddigi és a jövőbeni figyelmet! És akkor kezdem is...

Ha nyár, akkor búzasör (meg Saison, Gueze és SPA) . Frissen habzó, kellemesen pezsgő buborékokkal, enyhe citrusos fanyarsággal, könnyed komlózással. Ha bajor, akkor banános-szegfűszeges illattal és aromákkal, ha belga, akkor a koriander és a curacao-narancs héjának az ízeivel.

Pont minap - egy FB-s polémia közepette - gondolkodtunk rajta, hogy össze kéne kóstolni a piacon elérhető magyar kisüzemi búzákat, hiszen most már egyre több jó minőségű kapható, az egyszerűbbtől az egész különlegesig. Az egyik legismertebb boros magazin a Vince májusi számában a sörteszten már két búzasör is megmérettetett, és a Monyó Schatzi az első helyet vitte el, a Rizmajer Búza meg igencsak a felsőházban (5. a 19-ből) végzett.

A békésszentandrásiak sem akartak lemaradni, és múlt pénteken be is mutatták a közönségnek a Kelemen Ottóval közösen főzött klasszik bajor búzát a Napkincs-et. Sajnos a premierre nem tudtam elmenni, de tegnap volt alkalmam megkóstolni az új búzát, és röviden, jó lett. Kicsit hosszasabban kifejtve egy igazi nagykönyben megírt bajor búzasört eredményezett Ottó és a Szent András Főzde koprodukciója. Hallertauer Perle és Magnum komló, búza, pilzeni és melanoid maláta, folyékony (mellesleg jó drága) weihenstephani élesztő és 4,9%-os alkohollal rendelkező klasszikus test.

A felpukkantásnál rögtön banános észterek és a szegfűszeges aromák zuhannak elő az üvegből, és tartják a frontot, bár pohárban egy natúr búzacsírás vonal is felzárkózik melléjük, és egy - inkább angol ale-ekre jellemző klasszik rágógumis illat, ami kicsit kilóg ebből a felütött "nagykönyvből". Az új karcsú logózott pohárban a megjelenés is tartja a BJCP sztenderdeket, enyhén narancsos, szalmasárga, élesztőtől opálos, dús, kellemes habbal.

Ízében a banánt a már illatban is felemlegetett rágógumisság néha fel is múlja intenzitásban, de melegedéssel jóval kiegyensúlyozottabb lesz az ízkép, és a szegfűszeg jellegzetes kesernyés utóíze és a banán plusz rágó nagyon szép harmóniát ad. Ha német klasszikusokhoz mérjük a Schneider Original áll talán a legközelebb hozzá, és ez - valljuk be - elég jó klubtársnak. A Weihenstephaner Hefe Weissbier elegánsan száraz ízvilága azért nálam még mindig vezet. A Napkincs rágógumis ízvilágára én a szentandrásiak helyében rátennék még egy lapát malátát és megvadítanám egy kis újvilági komlóval, így készülhetne belőle egy bombázó búzabak kicsit amerikai módra. Ősszel majd meglátjuk, olvasták-e ezt a posztot...

A másik bemutató a héten volt. A Kecskeméti Sörmesterek leplezték le új "madarukat", a Szalonkát. A címke egy Grodziskie-t takar, ami igen bátor vállalkozás, mert erősen megosztó egy enyhén füstös, nagyon lightos testű búzasör, amiben még egy markáns komlós fogódzó sincsen. Amikor Tamás megkért, hogy az Élesztős premierre találjak ki hozzá valami falatkát, és megkóstoltam, elsőre egy füstös, enyhén kesernyés szódavíz ugrott be róla. Törtem is a fejem rendesen, milyen étellel lehet "aláfeküdni" a Szalonkának, hogy ne nyomja el az ízeit. Aztán - lévén a Grodziskie (itt olvashat mindenki róla bővebben) is elég retro, és csak a közelmúltban feltámasztott stílus - egy igazi retro falatka lett a nyerő. Egy feltupírozott párizsis bagette, lágy sajtkrémmel, melyet ajvárral és kevés majonézzel tunungoltam, és egy kis sötét olajbogyóval bolondítottam még az ízt. Kóstolás közben harapva ezt a korcsolyát észrevettük, hogy a jellegtelen(nek tűnő) Szalonka ízeit ez a falatka szépen kidomborítja, és kijön a búzamaláta könnyedsége, frissessége és füstössége, és ebben a melegben a hűs pezsgő Szalonka jól esik, akár egy jóféle fröccs, és a 2,9% alkohol miatt, akár vödörszám iható. Azért még a sörfőzők is azt mondták, hogy a következő batch-be több malátát fognak tenni, hogy karakteresebb legyen a sör, de Kelemen Ottó kategóriagyőztes 2014-es Grodziskie-je óta ez igazán üdvös próbálkozás volt a Vörösbegyet (Altbier) és a Kolibrit (APA) is jegyző Kecskeméti Sörmestereknek. A Szalonka amúgy a Bäder főzdében készült, akik szintén jegyeznek egy búzasört a Betty Babe-et is, ami a kommerszebb (Edelweiss, HB Búza, Argus Psenicne) búzákkal simán tartja a lépést, talán ha egy jobb élesztőt vetnének be az ügy érdekében, egy szinttel följebb lépne, és jobban hozná a kötelező banános-ananászos-szegfűszeges vonalat. Pár év alatt végre elértük, van jó minőségű magyar búzasör a piacon, és a még az extremításkat kedvelők is találhatnak kedvükre valót, a Szalonkát, vagy éppen a Hopfanatic White Hops-ot. Nem is beszélve a Sörök a Möszjö Vödréből witbierjéről. Úgyhogy kezdünk jól állni.