Hiába a modern komlóorgia a söröknél, a molekuláris gasztronómia határokat döntögető különlegességei az éttermekben, az ember néha túlcsordul a sok jótól. És mivel a sörivó is ember, a Double IPA-k és Russian Imperial Stoutok áradata elől rendszeres időközönként visszatér az olyan hűvös klasszikusokhoz, mint az egyszerűen nagyszerű cseh sörök. Egy szűretlen pilzeni, egy jóféle, de könnyed cseh barna mindig megdobogtatja a szívemet és elindul a nyálelválasztásom. És hozzá egészen egyszerű sült kolbász, egy jó hermelin, vagy egy knédlis húsos, káposztás étel bármikor lázba hozza a férfitársadalom nagyobbik hányadát.

Prágába, Brnoba, Krumlovba ritkán jut el az emberfia, de év közben már több cseh sörszentélyben (Pivo, Cech-In, Hrabal, Ferdinand) megmártózhatunk egy kis habban és zateci komlóban is itt Budapesten. Azonban egy helyen, egy időben 40 főzde 160 sörét csak az évente június végén 2 hétre vissza-visszaköszönő Cseh Sörfesztiválon lehet Budapesten élvezni. A helyszín - nagy örömömre - új, hiszen a hangulatmentes Városháza Parkból átkerült a sokkal pezsgőbb, kellemesebb Szabadság térre, ami ugyanolyan jól megközelíthető, mégis egész más az atmoszféra, mint a Károly körút nyüzsgő forgataga mellett. Belépődíj és WC-használati díj nincs, de aki üvegpohárból szeretne fogyasztani, az hozzon magával, mert a műanyagpohár maradt tavalyról. Ám ez az egyetlen negatívum, pozítivumnak ott vannak a finom cseh sörök. És nem csupán a hagyományos vonal, hanem mindig van egy kis kikacsintás a búzák, IPA-k, Ale-ek és egyéb modernebb irány felé is, mert oda is eljutott a sörforradalom szele.

Úgyhogy varázsoljuk oda Prágát a pesti belváros szívébe, és jártunkban-keltünkben hajtsunk fel egy-egy pohár sört napközben, csak hogy jobban menjen a munka, majd amikor már lehúzta a "gyár" a rolót, folytassuk a barátokkal vagy párunkkal sok történet, sok-sok emlék és jó pár remek korsó sör mellett a csapatépítést...