Véletlenül keveredtem be a Tescoba és ha már ott vagyok, gondoltam megnézem a sörválasztékot. Van bőven választék, de nem éreztem késztetést egyiknek a megvételére sem, amikor megláttam az Averbode-t.
No, ez azért mégiscsak apátsági, mondtam magamnak, hát csak nem hagyom itt, anélkül, hogy megkóstolnám. (persze, már kóstoltam, többször is, nem kell rá emlékeztetni)
Így hát megvettem.

Tökéletes sör abból a szempontból, hogy jól elérhető tehát a kevésbé sörértő azonban sörszerető emberekkel megismertessük az apátsági söröket. Még akkor is, ha nem teljesen passzol a stílusba, nem kiemelkedően jó, és nem éppen olcsó, nem éppen passzol nagyon sok fontos és elvárt paraméter szerint az apátsági kategóriába. Mindenesetre jó rávezetésnek a komolyabb sörök felé.
Még az éppen megfizethető árban van egy kis szájhúzással.

Hogy mit kell tudnunk háttérként a sörről, azt a legfeltűnőbb marketingelemmel kezdem: anno 1134.

Nos ez annyiban igaz, hogy az 1121 óta létező Averbode-i Szent Ágoston rendi vallási közösség 1134-ben apátsági rangot kapott az alapító Norbert érsek halálakor.
Nem, sört nem főztek akkor még. Csak az apátság jegyzi hivatalosan is magát azóta.

Templom sem volt még, csak egy kis kápolna, puritán szentéllyel. Aztán 11396-ben pápai jóváhagyást nyertek ami az adóztatás mellett építési joggal is járt, így 1194-re "elkészült"" az apátság temploma, amikor is felszentelték. Igen, idézőjeles az elkészült, mert akkor voltaképpen még csak a kereszthajó és a kórus volt készen,valójában még 1226-ra sem lett kész, és innentől nem is lett hosszú ideig tovább építve a templom. Főként mivel 1499-ben villámcsapás következtében porig égett, vele együtt az apátság egyéb épületeinek jelentős része is.
Nem, sört még ekkor sem főztek. De még csak adóként sem szedtek be sört.

Viharos középkort és újkort élt meg az apátság, többször váltott "tulajdonost" hol felívelt hol pedig a semmibe zuhant a politikai, vallási és kulturális élet központjaként.

Aztán lassan eljutunk sok száz év után a sörfőzéshez.
Ekkor 2014-et írunk. Nem elírás.
Viszont Tavasz van és az apátság a gazdaság fellendítése és a bevételek növelése céljából apátsági termékeket kezd "gyártani", forgalmazni. Igen, szemfüles olvasók észrevehették, idézőjeles a gyártás. Sört azóta sem gyárt az apátság, csupán gyárttat. A Huyghe főzdében főzeti. Ez az a főzde, ahol többek közt a világszerte kapható és ismert belga márkák, a Delirium, a Belville, a Dju Dju, a Floris, a Mongozo, a Morels sörök is főződnek.
A sörről magáról annyit kell tudni, hogy árpamaláta, zab, és tönkölybúza az alapja, ha minden igaz négy különböző komlófajta van benne - erre csak tippelni tudnék mik lehetnek - melynek jelentős része hideg komlózással kerül bele, és a másoderjesztés palackban történik, kétféle - erről sem tudok semmit melyek azok - élesztővel.

Tehát nem, nem egy régi apátsági főzde régi receptje, ami az apátsági főzdében készül. Az része marketing.
És akkor ezzel be is fejeztem a hátteret amit tudni kell sörről, lévén nem sok sörtörténeti jelentőségű dolog történt 2014 tavasza óta. legfeljebb annyi, hogy tisztességes apátsági sör esetében mostanában kellene az első főzeteket kihozni a piacra kerüléshez... ha 2014 tavaszán lefőzték.
(tudom ne álmodozzak, de hát én már csak ilyen vagyok, még azon is megsértődök, amikor egy három hónapja főzött Orvalt akarnak nekem kiváló sörként adni, ugyanazon az áron amennyiért egy két évest kaphatnék.)

Sajnos a piac egyre nő, a multik felszippantanak szinte korlátlan mennyiségű árut, így a főzdék nem tudják tartani a technológiai szükségességeket, idő előtt kerülnek piacra a főzetek... és ez még jó, ha csak ennyi a hiba.

Abdij Averbode
Nemzetisége: Belgium Stílusa: Belgian Strong Ale Alkoholtartalom: 7,5% Gyártó: Brouwerij Huyghe Értékelés: 50/33   Étel: Csípős házi mustárban pácolt marhaszelet zöldségekkel, sajttal grillezve, tejszínes szarvasgombakrémes pirítóssal, savanyúságokkal.
Vélemény: Szép aranysárga színű, kicsit ködös, gyönyörű hófehér, nagy buborékos habbal, mely a viszonylag magas alkoholtartalomú söröknek megfelelően nem túl tartós. Megjelenésében pezsgős hatású az egész a nagy buborékos habnak és a szépen gyöngyözve felszabaduló széndioxidnak köszönhetően. Nagyon kellemes látvány. Illatában már nem ennyire meggyőző a sör, számomra túl száraz, túl élesztős, fenolos a az amúgy nem terjengős, erős illat, csak sokára bontakozik ki, melengetés, forgatás hatására a gyümölcsös, halványan őszibarackos édesség egy csipetnyi citrussal és fűszerességgel. Az üveg vége felé amikor már kifejezetten "meleg" akkor áttör némi gabonás, karamelles jelleg, megjelenik egy kis malátaillat, és erősödik egy kis virágos komlóaroma, ami elvileg a hideg komlózás eredménye, én hiányolom az alap illatban. Alkoholt még ekkor sem érzek benne meglepő módon. Az íz gyógynövényes komlókeserűvel egyensúlyozó gyümölcsös édességgel indít, ami mellett talán a rövid erjedés eredményeként még nyers élesztősség okoz kis káoszt és eltűnik az egyensúly. Citrushéjas keserűség váltja fel egy kis oda nem illő fanyarsággal és az illatban érzett fenolosság is visszaköszön. A zabot és a tönkölybúzát amit ír a cimke én nem érzem ki belőle, sem illatban, - hacsak nem az adja a búzás fenolosságot nem pedig az élesztő :) - sem ízben, ezek valószínűleg csak a test kialakítása céljából, állományjavítónak vannak benne kis mennyiségben, nem pedig a kulináris élvezetek gazdagítása céljából. Kellemesen iható, jó a szénsavassága, a test nem vékony, érezhetően van benne anyag, némi alkoholmelegséggel zár, de nem tolakodó.Száraz, fanyar és keserű, viszonylag hosszan megmaradó szájízzel zár a sör, kicsit kiegyensúlyozatlan, de nem kellemetlen.  Valószínűleg, ha hosszabb ideig erjesztenék, és a szállítás, kezelés nem törné össze a sört, vagy lenne ideje lenyugodni megfelelő klímaviszonyok közt, sokkal kiegyensúlyozottabb, érettebb lenne. Így viszont, bár tagadhatatlanul jó sör, bármikor iható, azért, nem nehéz sokkal jobb apátsági söröket találni.