Nem is oly régen, négy évvel ezelőtt én is ott káromkodtam a Mikszáth téren a sorban, hogy egy pohár sörért mennyit kell álldogálni, aztán pár kóstoló után beleuntunk az álldigállásba és átzúztunk az akkor még Puskin utcai Hrabalba, és betoltunk jó pár krigli nymburki barnát, majd a kocsma népével karöltve első világháborús katonanótákat harsogtunk a pesti éjszakába.

A Főzdefeszt akkor egy lehetőség, egy álom kezdete volt, a Kánaán ígérete. Ma már minden héten új sört mutat be egy főzde vagy egy gerilla-főző, lehetetlenség egy normál munkarend mellett mindenhol ott lenni, sőt néha 3-4 hétig tart az is, míg meg tudok nyugodt figyelemmel, teljes koncentrációval kóstolni egy-egy palack sört, amit valaki - és ez, bevallom, hízelgő - azért adott, mert a véleményemre kíváncsi. Ebben a környezetben, szinte hetente egy fesztivállal a hátam mögött visszavágytam arra a romantikára, amit az elején a várva várt újdonságokkal, a bensőséges összekacsintással nyújtott 'A' feszt , nemcsak nekem.

Az immár 9. Főzdefeszt már nem nyújtja azt a sör-woodstockos feelinget, sajnos elvesztette a megkapóan nyers romantikát, amit jelentett a kezdetekben. De aztán belegondoltam, hogy a Sziget Fesztivál hol kezdte, és mivé nőtte ki magát, és ráébredtem, talán én is kicsit igazságtalan voltam a lelkem mélyén velük, mert nem azt kaptam tőle, amit korábban, hanem mást, és ehhez nem volt elég rugalmas a nosztalgikus énem.

Az elmúlt 4 év alatt eljutottunk a metapay-rendszerhez (továbbra sem szeretem, de ez egy szükséges rossz, amihez a fesztiválokon lassan hozzá kell szokni mindenkinek, nincs mese), és a nagyon-nagyon üdvözlendő ÜVEGPOHÁR-hoz, amiből minőségi időugrás sört inni a műanyagpohár helyett. Elképesztő a kínálat és a tarka sörsokaság, és tudom, hogy ott lesz rengeteg ismerős arc, akivel keserédesen összekacsintunk, hogy régen sokkal jobb volt, de aztán lelkesen koccintunk a sörünkkel (mert üvegpohárral már nem béna, nem úgy a plasztikkal), és felidézzük a "hőskort", a Grabancot, a Fekete Korsót, a Kaltenecker Märzent, a gerillák első főzdefesztes kivonulását, s rádöbbenünk, ha kicsit keressük, nem is olyan nehéz meglelni a főzdefeszt-romantikát, csak a remek társaság és a jó sör kell hozzá...

(a képek a Fortepan.hu csodálatos táházából érkeztek)