Erdélyi, Partium-beli kalandozásaim idején ha sörre vágytam, akkor a barna Ursus-t kedveltem leginkább. Világos lágerek közül az Ursus mellett persze mindenkinek beugrik a helyi Heineken által gyártott Ciuc (azaz csíki - Csíkszereda románított nevéből) és van egy - de csak magyar nagyüzemi sörszemmel nézve - színvonalas másik világos sör a Harghita. Egy élelmes honfitársunk - Lénárd András csíkszeredai nagyvállalkozó (és vízierőmű-tulajdonos) - tavaly ősszel azonban felkavarta ezt a multiszagú állóvizet, mert -  felépített egy 400 ezer líter / év kapacitású sörgyárat Csíkszentsimonban, és novemberben már palackozták is az Igazi Csíki Sört és a Székely Sört (ez a 2 literes PET-es kiszerelés neve, de ugyanaz a sör). Simonffy Árpád sörfőzőmester elmondása szerint "úgynevezett kézműves sört gyártanak, ugyanis adalékanyagok és enzimek felhasználása nélkül, csak kizárólag víz, komló és maláta, valamint élesztő hozzáadásával készítik a sört, betartva az 1516-ban megjelent, a bajor sörgyártás tisztaságára vonatkozó törvényt. A sörárpát Szlovákiából, a komlót Segesvár környékéről szerzik be, a vizet pedig saját vízkútjaikból. A Csíkszentsimonban gyártásra kerülő sörök receptjeit egyébként a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem élelmiszeripari tagozatával közösen állították össze." A Csíki Sör a viccesnek szánt 3D-s animációval is hamar berobbant volna a köztudatba,

de amióta a Heinekennek elkezdett fájni a Ciuc-hoz ("csíki sörhöz") nagyon hasonló elnevezésű sör (és az amúgy sem bíztató éves eladások utáni újabb piacvesztés lehetősége), frontális jogi támadást indított az Igazi Csíki ellen, és sóval hintené be a helyét az új gyárnak. A vehemens bírósági attak ellenére első körben a máramarosi bíróság az Igazi Csíkinek adott igazat, ezért a Heineken dörzsölt ügyvédei elfogultságra hivatkozva átvinnék a pert más illetékességű bíróságra. (Lelkes kommentelőnk az alábbiak szerint pontosított - Első fokon a Hargita Megyei Törvényszék utasította el a Heineken keresetét, ezt megfellebbezte a felperes, a Marosvásárhelyi Táblabíróság lett volna az illetékes, de akkor indult a hiszti a bírók elfogultságáról ("úgynevezett Székelyföld..."), a bukaresti legfelsőbb bíróság áthelyezte a pert a Suceava megyei táblabíróságra. A Heineken jogászai és az úgynevezett Románia bírái ezek szerint nem hallottak a bukovinai székelyekről) Ebbéli ügybuzgalmukban azonban elkövették azt a hibát, hogy az "úgy nevezett Székelyföld" kitételt használták a beadványban, a román felsőbb bíróság kedvét keresendő. Ám ez a szövegezés kitudódott, és - természetesen - azonnal kiverte a biztosítékot a pártiumi és erdélyi magyarság és a székelység körében, mely hasonló globális bojkottal fenyegeti a Heinekent, mint Magyrországon az ezredforduló után, 2001-ben a Danone-t, amikor a Győri Kekszgyárat akarta bezárni. Már FB-csoport is van a bojkottra, és a Heineken PR-részlege is - kénytelen-kelletlen - sűrű bocsánatkérésekkel teletűzdelve a mondókáját volt kénytelen  nagy nyilvánosság előtt bocsánatot kérni, mert persze nem úgy gondolták ők, meg hát hasznosak a társadalomnak, és szeretik a csíki embereket és a székelyeket és bla-bla... Lényeg az, hogy lehetséges, hogy nagyobbat buktak így, mint amilyen nagy piaci szeletkét a szentsimoni gyár kihasított volna magának, ha békében hagyják. A meccsnek azért lesz még pár fordulója...

Engem azonban már a névháború előtt is az izgatott, hogy - minden, egyébként messzemenőkig támogatandó nemzeti érzést és szimpátiát időlegesen félretéve - valóban minőségi sört gyártanak, vagy csak hasonlóan ügyes marketingfogás az egész, mint a Magyarok Söre, melynek beltartalma - khm! - hagy némi kívánnivalót maga után. Ezúton is köszönöm Csorba Lehel barátomnak, aki gondolt rám, és Vámos Attila barátomnak, aki elhozta nekem a sört (komoly vargabetűvel Ausztriából), hogy közzétehessem a kóstolást.

Amit előzetesen tudni lehetett a sörről, hogy egy hatszázalékos világos láger (Bock?), szlovák malátából készítve. Tehát egy tartalmas világos sörre számítottam, ami ilyenkor télidőben - de fenn a hegyekben nyáron is - jól esik és átmelegít. A címkén már eleve van némi összevisszaság. Igaz ez nem szerepel a médiában, hisz - a hazai sör- és egyéb hírekből már megszokott módon - az ellustult újság"írók" szinte az összes erdélyi hírportálon a Csíki Sör sajtósai által jó előre készre írt híreket copypastelték (schmittelték) a világhálóra, és nem nagyon vették a fáradságot, hogy megnézzék egy kicsit jobban is magát a terméket. Azt jól tudtuk, hogy az alkohol öl, butít és nyomorba dönt, de az Igazi Csíki Sör, "üdít, táplál és felvidít". A marketinges csapat összeszedhette volna magát, mert a '100% Homebrew' kitétel egy ekkora sörgyár (évi 40-50 ezer hektoliter) produktumánál kb. olyan erős állítás, mint házi tejterméknek eladni a Mackó sajtot. A derék csíki tabuláriusok biztos nem értek rá egy gyors lektorálásra, így a szentsimoni kreatív teamnek kicsit szedett-vedettre sikeredett a címkére nyomott sörtörténeti szemelvénye ("csíki sörfőzés 1540 óta" - hirdeti a címke, míg a hátlap azt írja, hogy, az első írásos emlék 1584-ben található a csíki főzésről. A kuszaságot a  honlap azért úgy-ahogy helyre rakja. Ám láttam már ennél sokkal nagyobb logikai bakugrásokat nagy sörmultik címkéjén és beharangozó kampányában is, úgyhogy át is térek a lényegre, milyen a csíki sör, amibe nem pakoltak pótanyagokat (a jól ismert kukoricát), és nem is gyorsérlelték és pasztőrözték mint a Ciuc-ot, vagy az Ursust - hogy a versenyhivatali korrektség jegyében ne csak a Heinekent ekézzem teli szájjal.

Kitöltéskor aranysárga színnel és elég kellemesen krémes habbal indul a sörélmény - eddig jó. Illatra egy hagyományos, tisztességes láger, és hozza a várt kicsit malátásabb felhangokat, de semmi extra, azonban azzal, hogy mellőzi a savanykás ipari szagokat ismét maga felé billenti a mérleg nyelvét. Ugyanez jellemző az ízekre, közepesen kesernyés, enyhe malátaédesség, de semmi kellemetlen mellékszál, amolyan korrekt, köztudatba plántált söríz. Nincs szájösszehúzó fanyarság, orvosságos kesernye, tapadós iszamosság. Azért - hogy ne csak dicsérjek - az átlagember - ellentétben az elvetemült sörgeekkel - ritkán szagolgatja a kiürült korsóját, és ritkán kóstol 2 decis kóstolópohárból lágert, mert így nem érzi azt amit én. A visszamaradt eksztraktnak volt egy olyan múló "animális" bukéja, ami a csíkszeredai hokicsapat öltözőjében edzés után felejtett koriscipőnek a belvilágára hajazott, és evvel karöltve megjelent egy kis - vélhetően a pilzeni malátából eredeztethető - Bonduellekonzerv-szag (DMS) is, de több övön aluli ütést nem tudok bevinni.

Az Igazi Csíki Sör - a gyártó kategorizálása ellenére - világos baksörnek még nem elég testes, úgyhogy, ha már mindenáron kategóriába akarjuk szuszakolni, egy jól csusszanó 'Dortmunder Export'. Kellemes maláta-komló egyensúly, egy átlagos lágernél erőteljesebb test, némi bújkáló DMS. Klasszikus kategória-darab. egy korrektül megcsinált nagyüzemi sör. Remekül is esett a - ha nem is ordával, de - hagymás-tejfölös, császárszalonnával gazdagított kenyérlángos mellé. Az erdélyi világos láger kínálatból nemzeti érzések híján is ezt választanám. És így, hogy ez a sör - kis holland "segítséggel" - a magyar összetartozás jelképévé vált, nem is kérdés, hogy ezt fogom keresni, ha a trianoni határokon túlra vet a sors.