Két éve még külhoni sörökből kellett a magyar kisüzemiek mellé válogatni, hogy a karácsonyi sörökből egy tisztességesebb sort rakhassak össze, tavaly már rengetegen készítettek karácsonyi főzetet. Kettőről - itt, no meg itt is - a blogon is beszámoltam, de Armando Hangover Santája is nagyszerű volt, valamint Rizmajer Józsi karácsonyi főzetét is, sajna' nem is jutott már nekem, mert elkapkodta a nagyérdemű.

Idén a bécsi Craft Bier Fest-re (remek beszámoló a Zabhegyezőn itt, és beharangozó a Sörbúváron erre) a lelkes

csapattal tartott Hopfanatic Kiss Tomi, és hozott persze pár palackkal az új karácsonyi őrületből, a Christmas Singularity Ale-ből. Ez egy amerikai hagyományú tökpürés ale, belga élesztővel és karácsonyi fűszerekkel. De nem olyan édeskés darab, mint az átlag amerikai tökös kínálat, hanem testes, de száraz és a fűszerezése is visszafogottabb. mint egy klasszik mézeskalácsnak. A 9%-os alkohol azért nem a sokkorsós duhajkodás, hanem a kandalló melletti elmerengős beszélgetésre determinálja. Felpukkantás után a belga élesztő és a fahéjillat az uralkodó, de aztán érkezik a gyömbéres süti, a kelés közben megszaglászott kalácstészta, kis gesztenye és - akár egy csokoládé papírján olvasnánk - nyomokban mogyorót tartalmazhat. (csak az illat! nem a sör!)

Narancsvörösen kellemes szín (18 EBC), dús, de gyorsan múló habkorona és a kortynál érkeznek az ízek, a fahéj, a sütőtökös édesség, ánizs, méz és a visszafogott komlós keserű (13 IBU), amit a fahéj lecsengése erősít fel. Mindez egy krémes, apró bubis testbe csomagolva, ami nem negédes, hanem ügyesen lavíroz az édes és a száraz határmezsgyéjén. Éppen ezért nem a diós bejgli mellett szorgos nagymamák söre, hanem sokkal inkább a szánkóvontató apukáké, akikre ráfér egy kis biztatás belsőleg is, hogy újult erővel csiholják ki a gyerekkacajokat a közelgő téli szünetben. És november 27-én este (azaz ma) a Hopfanatic Pubban ünnepélyesen csapra is veri a sörfőző a köz javára és megelégedésére.

A Békésszentandrási Sörfőzde 2011-ben egy almás pite emlékművét készítette el sörből, két éve egy felejthető vérnarancsos próbálkozásuk volt, míg tavaly a jóval ígéretesebb Esthajnal fantázianevű áfonyás karácsonyi sört főzték meg. Az Esthajnal név rajta is ragadt a karácsonyi sörökön, így az idei évtől az Esthajnal után álló évszám - jelen esetben a 14 - jelöli a Békés megyéből érkező limitált téli főzetet. Hagyományosan a Csakajósörben, nyitás előtt a meghívott szűk körnek mutatták be szűretlenül csapról az új főzetet, ami egy amolyan hibrid, mint Símkó József "búcsúsöre", a Vándor, azaz felső és alsó erjesztéshez használt élesztővel is erjedt, és a Hallertau Mittelfrüh és a Styrian Golding komlók mellé egy kis Citrát is kapott. De a főzdében komolyan gondolták a karácsonyt, olyannyira, hogy egy kis lucfenyőt is beledolgoztak a sörbe, persze habcsókok meg az üveggömbök nélkül, de a hajtások és rügyek azok belekerültek. Meg némi búzamaláta is. Ahogy Bukovinszky Béla, tulajdonos elmondta, igyekeztek a helyi igényeket  (a főzde a söreik nagy részét Békés megyében és a környéken értékesíti - újabb pozitív érv, hogy nem csak Budapestből áll a világ sörpiaci szempontból sem) is kielégíteni és a sajátos és egyedi ünnepi ízeket egy klasszikus sör erényeivel összehozni. Egy sötét-vörösaranyszín (olyan Märzenes-Festbieres) kellemes sör került a poharunkba, dús habbal és bizony az elején szokni kellett, hogy egy kivágott fenyőfa jellegzetes gyantás illatai kandikálnak ki a sörből. Ízben is a borovicskás hangulat a meghatározó, úgyhogy egy birkózni, szokni kell ezt a sörben nem túl megszokott ízt. Nekem a Hara Punk-féle Sahti - amit ugye borókán szűrnek, és van is benne boróka - ízei rögvest bevillantak, este azonban egy másik gyantás íz is beugrott. A görög Retsina-borok, melyek az antik világban gyantával lepecsételt amforákban szállítottak, és a gyanta akaratlanul is belecsöpögött és "beízesítette" a bort. ma már hagyományosan gyantával érlelik, és egy karakteres, de nagyon szerethető íz az eredménye. Hát most hasonlót kapunk sörből, száraz, nagyon elegáns és fenyős zamatot, de a lehetséges kis íz-sokkból felocsúdva, lassan ízlelgetve hamar hozzászokik a sörszerető (férfi?)ember. Remek és izgalmas kísérő lehet egy finom, sovány szarvassonka és áfonyalekvár mellé az Esthajnal 14. Palackban szűrten kapjuk, és még szépen be is csomagolja a főzde, (ez a csomag értéket is rejt, nem úgy, mint ez a másik) és a palack is megkapta az - időközben termékdíjassá választott - új dizájnvonalba beleillő címkét.

Hát várjuk a közelgő Adventet, és végre nem a gyümölcsös édességet, hanem az elegáns különlegességeket gyúrták egybe az istenadta népnek a nem kevésbé istenadta serfőzők. Hamarosan jön a csepeli karácsonyi sör, és bízom benne, hogy a többi főzőmester tartályaiban is ott kerekednek a jobbnál-jobb téli főzetek. És a végére egy kis adventi hangulat, Kodály gyönyörű Adventi éneke, hogy a műélvezet teljes körű lehessen.