2014. nov 10.

Hideget-meleget? A sör ideális hőfoka

írta: pif
Hideget-meleget? A sör ideális hőfoka

Szeretnék néhány szót szólni a sörfogyasztási kultúrával kapcsolatosan, jelesül a hőmérsékletről.

Komoly, régi sörbarátok tudnak vitázni arról, hogy a sört hogyan is kell fogyasztani.
Tudom, nem vagyok egy Garrett Oliver, vagy Michael Jackson, ezért nem is mint tanácsot vagy érvet, vitaeldöntő kinyilatkoztatást szeretném ezt közzétenni, hanem csupán mint az ismereteim, tapasztalataim generálta véleményemet

sörhőfok.jpg

 

Elsőként, szerintem nem a hogyan kell, vagy a hogyan illik, hanem a hogyan érdemes a helyes kérdés.

A köztudatban van egy pár olyan elképzelés a sörről, hogy minél hidegebben kell fogyasztani.
A miénknél magasabb szintű sörkultúrával bíró országokban a sörös cimkén gyakran fel van tüntetve az ajánlott fogyasztási hőfok is.
Zárójeles megjegyzésként ide teszem, hogy a legtöbb nagyipari/multi cég lágerének ez a minél hidegebb hőmérséklet az, ami a legelőnyösebb. (1 - 7 °C)
Egyszerűen azért, mert ez a hőfoktartomány gátolja leginkább a még iható hőtartományban a nyelv ízlelési receptorainak működését.

 

Nagyipari lágert - gasztronómiai szempontból megközelítve a sört - nem szabad fogyasztani, csak tényleg hidegen, ha nem akarunk egy vegyi üzem gőzeinek lecsapódást idéző szájízzel nyelni a kortyokat.

Azzal mindenki tisztában van gondolom, hogy a sörben az aromák ugyanolyan kémiai és fizikai reakciók útján szabadulnak fel és oldódtak el, ahogyan a bor vagy bármilyen szerves oldat esetében.
Az aroma szó egy kémiai kölcsönhatás következtében kiváltott érzékszervi ingerület által behatárolható illatot és/vagy ízt jelöl, ami bizonyos kémiai anyagok jelenlétére utal, jelen esetben a sörben. (Nem a mesterséges íz/illat adalékokra használom az aroma szót)
A különböző hőmérsékleteken a sörben lévő észterek, az illóanyagok, acetaldehidek, aminosavak, peptidek, kozmaolajak, organikus savak, különböző enzimek, stb, tehát az ízeket, illatokat adó molekulák, melyek a malátából az élesztőből és a komlóból oldódnak bele, különböző ütemben és intenzitással szabadulnak fel, ezért szoktuk a sört a kézben kicsit melegíteni, megforgatni-lögybölni hogy az aromák előjöjjenek, sörgeek-ül mondva, a sör kinyíljon nekünk.
Mivel a különböző sörstílusokban különböző arányban vannak jelen ezek az oldott elemek, így a különböző söröknek más-más az ideális hőmérséklet ahol ezek ki tudnak nyílni.

Ha tisztában vagyunk azzal, hogy a nagyipari lágerek pasztőrözést (hősokkos fertőtlenítés) és mikron méretű szárazanyagszemcse szűrést követően kerülnek piacra, amiatt, hogy minél tovább eltarthatóak legyenek, akkor lehet egy elképzelésünk arról, mi az ami egy nagyipari sörben a sörből (sör = maláta, élesztő, víz, komló) megmarad.
Voltaképpen a víz, némi kioldott íz és illat nyomokkal.
Egy sör minél vékonyabb, azaz a lehető legkevesebb szárazanyag tartalom van benne, annál kevésbé gazdag a malátás ízekben. Éppen ezért az összes egyéb ízhatás; a tartósító és stabilizáló szerek, adalékanyagok (mesterséges komlókivonat, kukoricagríz, rizs, természetes(?) emulgeáló szerek, aromák, sűrítményes adalékok, E-katalógus, stb.) műízei, illatai átérződnek a sörben.
Ezek az anyagok azok ugyanis, melyek a maláta, a komló és az élesztő élő anyagainak hiányában dominálnak, amikor a sör melegedésével felszabadulnak az aromák.
Nem véletlen, hogy a felmelegedett nagyipari lágereknek egyen-jellegű savanykás, kukoricás, kellemetlen íze, illata van, sokszor műanyag vagy fémes beütéssel, ipari vegyi hulladékot idézve, és azt mondjuk: ez lóhúgy.

Kicsit elkanyarodva a fogyasztási hőfok témájától, de nem feledve azt, a következőkkel tisztában kell lenni:
Kisüzemek is alkalmazzák a pasztörizálást és a szűrést is, de ne feledjük el, hogy csak nagyon elenyésző esetben használnak mindezen technológiai fogások mellé, maláta helyett a fentiekben sorolt pótanyagokat, állományjavítókat, mesterséges vegyi anyagokat, azaz ha a technológiának köszönhetően vékonyabb is lesz a sörük, az élvezeti értékük nem változik olyan mértékben negatív irányba, mint a gazdaságosságot mindenek előtt szemmel tartó nagyipari cégek.
A nagyipar azért gyárt ipari szennyeződést, hogy minél többet tudjon minél olcsóbban gyártani, nem azért mert nem tudna jót.
Érzékeltetve a dolgot, talán úgy lehetne ezt illusztrálni, hogy míg egy kisüzem egységnyi alapanyagból X liter sört gyárt le, Y költséggel, addig a multi egységnyi alapanyagból min. 5X litert gyárt le, ugyanazon Y költséggel.
Természetes hát, hogy a kulináris élvezetek szintjén nem tud versenyben lenni a kisüzemmel a nagyipar. Nem azért mert nem tudna, hanem mert nem éri meg neki.
Hozzá kell tenni, hogy itthon, Magyarországon van ez így - bár sokszor az importált sörök amik ide kerülnek erre a piacra is lebutított változatai az otthoninak sajnos.
Akinek most eszébe jut, hogy de hát a Soproni és a Dreher is sorban kapja a díjakat, a Mondeselectionon pl., azt most lehet, hogy meglepetés éri:
Nem az ízminőségért kapják a díjat, hanem a minőség tartásáért. Azért mert pont olyan a sörük, mint 1 éve vagy 5 éve. Az a minősítőket nem érdekli, hogy milyen minőségű a termék. Ha stabilan tartják a szar minőséget, akkor megkapják a díjat. Ennyi a díj.
Mert itt eladható az ócska is amiatt, hogy nincs sörkultúra, és itt most visszakanyarodunk a fogyasztási hőmérséklet témához.

A sörök fogyasztási hőmérsékletét, úgy mint a borokét is, három fő csoportba szokták általánosságban besorolni:

1. Hideg, (általában 4-7°C) vékony felső erjesztésű sörstílusok, világos lágerek - Pezsgők
2. Hűtött, (általában 8-11°C) általánosságban a felső erjesztésű sörök, sötétebb lágerek - Fehér borok
3. Pincehideg, (általában 12-15 °C) magasabb alkoholtartalmú testes sörök - Vörös borok

Persze kivételek mindig vannak, pl az amerikai nagyipari pale lager és light beer stílusokat 1-4 °C közt ideális inni, a gyártóik szerint.
A Dreher ezt írja a saját söreinek fogyasztásáról - nem nagyon választva szét stílusokat, hanem szín szerint csoportosítva:
"A sörök íz tulajdonságaikat, zamataikat a Balling foknak (azaz az extraktanyag, szárazanyag tartalomnak) megfelelõ hõmérsékleten adják ki leginkább. Fogyasztásuk is ezzel azonos hõmérsékleten ajánlott, de a gyakorlatban a fogyasztási hõmérsékletet az egyéni ízlés és szubjektív tények (pl. évszakok) is befolyásolják.
Általában a világos sörök optimális fogyasztási hõmérséklete 6-8°C, a barna söröké némileg magasabb, 10-12°C."

Én ezt a ballinghoz kötött fogyasztási hőmérsékletet nem nagyon tudom elfogadni mint irányelvet, lévén ismerek jópár olyan sört amit nem kéne úgy fogyasztanom, hogy a hősugárzó elé teszem a szoba hőmérsékletű sört, mielőtt megiszom

Érdekességként ideteszem, hogy az egészen gazdag sörkultúrával rendelkező Németeknél hallottam nagy sörbarátoktól, hogy az Angolok hülyék, (ezt már a Monty Pythontól is hallottam a gyaloggaloppban) mert melegen szolgálják fel a sört, szobahőmérsékleten. Ez amolyan mítosz arrafelé, tehát az az angol ale-ket "melegen" szolgálják fel sok helyen a pubokban is. Amitől egy angol sörbarát azért dob egy hátast szerintem.

Az általam hallott legszimpatikusabb és legvalóságközelibb általánosítás a belgáktól származik fogyasztási hőmérséklet bepozicionálása terén, és így szól.
A sört azon a hőmérsékleten a legjobb fogyasztani amelyiken erjesztették. Alsó erjesztésű sört maximum 10°C-on, felső erjesztésűt minimum 10°C-on fogyassz.
Többé kevésbé helytálló a dolog, persze azt figyelembe kell venni, hogy nagyon rafináltan nem térnek ki eme bölcseletben a lambicukra, és hát a belgáknál elég kevés pale ale-t és light lagert gyártanak a kisüzemek

A saját tapasztalataim és sörös technológiai ismereteim alapján a különböző stílusú sörök fogyasztási hőmérsékletével kapcsolatban a következőkben leírt pozicionálást tartom élvezetesnek:
/igen, vannak stíluson belül is kivételek bizonyossággal állítom, és egyébként is ki vagyok én, hogy megmondjam hogyan igyon bárki is, de úgy vélem, nem fog kellemetlen szájízzel visszagondolni a lentebb írtakra senki, ha követi azokat/

Nagyon hideg (0-4°C): Minden olyan sör amit nem akar az ember agyonkóstolgatni, ízlelgetni, elemezgetni: Pale Lager, Maláta Likőr a hagyományos keserűlikőrökhöz (jager, unikum) hasonlóan, kanadai sítusú Golden Ale és Cream Ale, alacsony alkoholtartalmú és alkoholmentes sörök.

Hideg (4-7°C): Hefeweizen, Kristalweizen, Kölsch, Premium Lager, Pilsner, Classic German Pilsner, Fruit Beer, Angol stílusú Golden Ale, Európai Strong Lager, Berliner Weisse, Belgian White, American Dark Lager, édes gyümölcsös Lambicok és Gueuze, Egyes belga Stongok, pl. a Duvelek

Hűtött (8-12C°C): American Pale Ale, Amber Ale, Dunkelweizen, Sweet Stout, Stout, Dry Stout, Porter, English-style Golden Ale, nem édes Fruit Lambic, erősebb Geuzek, Faro, Belgian Ale, Bohemian Pilsner, Dunkel, Dortmunder/Helles, Vienna, Schwarzbier, Smoked, Altbier, Tripel, Irish Ale

Pincehideg (12-14C°C): Bitter, Premium Bitter, Brown Ale, India Pale Ale, English Pale Ale, English Strong Ale, Old Ale, Saison, nem kevert Lambic, Flemish Sour Ale, Bière de Garde, Baltic Porter, Abbey Dubbel, Belgian Strong Ale, Weizen Bock, Bock, Foreign Stout, Zwickel/Keller/Landbier, Scottish Ale, Scotch Ale, American Strong Ale, Mild

Meleg (14-16°C): Barley Wine, Abt/Quadrupel, Imperial Stout, Imperial/Double IPA, Doppelbock, Eisbock, Mead

Szobás (17-21°C): Quelque Chose, Liefmans Glühkriek, és a sötét, fűszeres, téli felső erjesztésű különlegességek.

Kicsit hosszú lett a dolog, és akkor még nem tértem ki a hőfokkal kapcsolatos változások és hőtartás eszközkapcsolatára, azaz arra, hogy egy-egy sörstílusnak, sokszor sörtípusnak, fajtának, márkának egyedi pohara van, melyből a főzde szerint a legjobb élményt nyújtja a sör fogyasztása.
Ez számos esetben csak esztétikai fogás, brandépítés céljából kialakított egyedi stílus, de a komoly főzdék nagyon komolyan tudományos alapokra helyezik a belső tér kialakítását, sokszor a felület kialakítását is, hogy gerjesszék az aromák felszabadítását, és azokat a megfelelő irányba terelve az orrba vagy a szájban a nyelv elülső vagy hátsó részére terelve a folyadéksugarat, befolyásolják az íz intenzitásának és érzetének élményét. Csakúgy, mint a vastagabb falú poharak, kelyhek, korsók esetében a hőtartást, segítve ezzel a minél hosszabban tartó, ideális gasztronómiai élményt.
A sör csapolása esetében a felelős és figyelmes csapos mindig figyelembe veszi a sör csapolási hőfokának beállításánál a sör stílusán kívül azt is, hogy milyen jellegű (falvastagságú, anyagú, űrtartalmú) pohárba/korsóba/kehelybe/stb. fogja csapolni a söröket.
Voltam már olyan belga főzdének a kocsmájában, ahol két külön csapról engedték a Strong Ale-t a két különböző méretű és falvastagságú tulipán pohárba, 1 °C eltéréssel a két csap közt. Mindenki tudta ott, hogy miért, csak én voltam sügér.

Sajnos itthon nemcsak a fogyasztói társadalom nincs tisztában ezekkel a dolgokkal, hanem azok sem akik értékesítik a söröket. Illetve a megfelelő technológiai infrastruktúra nincs még kialakítva, hogy ha van több csapjuk, amin többféle sört engednek, arra külön külön lehessen beállítani a hőfokot, illetve a hűtőben, ne tárolják együtt, akár egy polcon Bohemian Pils-t és az Abbey Dubbel-t. Ha már van két hűtő, két különböző hőfokra lőjék be a hűtőket és ennek megfelelően rendezzék a hőmérséklethatároknak közel megfelelően a söröket.

Természetesen mindenkinek szája íze szerint ajánlott a sört fogyasztani, ha valakinek más hőfokon ízlik leginkább egy sör, akkor igya azon, a lényeg, hogy fogyassza élvezettel.

Szólj hozzá

sörkultúra