Szolgálati közleménnyel indítok - lehet követni a blogot, Katt a jobb szélen érkezett lufira, hogy aztán cseppet sem légből kapott sörinfokkal gazdagodhassatok, de most lássuk is a lényeget...

Sokan tudják, hogy kis hazánkban a SAB Miller söróriás tulajdonában a Dreher Sörgyárak Zrt. áll, és sokan még azt is, hogy a konszern tulajdonában van a Pilsner Urquell mellett a Kozel sörmárka, amiről már korábban olvashatott mindenki egy empirikus tesztet itt a blogon, melynek a lesújtó eredménye borítékolható volt. De mi a helyzet a szomszédos Szlovákia Kozeljével? A kisebb, de mindenképpen nagyobb (közel)múltú sörpiaccal bíró Szlovákiában mit enged meg magának egy multi? A termékek butítása, olcsósítása a profitszerzés útja, vagy más irányban igyekeznek kitörni és piaci részt hasítani a tótoknál?

A hosszú hétvégét barátokkal és gyermekeimmel (+ egy ránk bízott, "lízingelt" osztálytárssal) "Hollóházán" töltöttük. Ez nem a zempléni, porcelángyárról is híres falucska, hanem a Havranovo névre hallgató turistaház a Fátra egyik megbúvó - térerőmentes - völgyében (Havran = holló - erről jut eszembe  -->  vagy itt is). A kirándulások és vártúrák mellett természetesen szakítottam időt a turócszentmártoni Tesco sörpolcainak felderítésére, ahol a megszokott világos Kozel mellett új színek is feltűntek, az - amúgy cseh Tesco-khoz mérten elég szegényes - kínálatban. A Kozel itthonról is jól ismert sárga doboza mellett ott volt a megszokott 11-es zöld dobozos Kozel és odahalmoztak egy adag 12-es, barna dobozos Kozelt, meg egy - számomra új fejlesztést - a 8,5-es extra frisst, világoszöld kiszerelésben. Ha már jobbféle cseh sörök közül nem lehetett válogatni, - bár egy Bernard Jantarovy és a 10-es Kvasnicovy (ami a 12-es szűretlen élményétől elég messze esik) azért befigyelt - gondoltam, kicsit feltérképezem a tótok Kozeljét és megosztom a közzel a tapasztalataim. Az alap világos most kimarad a szórásból, de a teszt óta sok újat nem mondhattam volna róla (a tótoknál nem butult, ez a csapolton is látszik), ám a másik három górcső alá kerül.

1. Kozel Extra Svieži - Tipikus példája annak, hogy egy 8,5 Balling fokos könnyű ivósörrel is lehet egész kellemes dolgokat művelni, ha nem az a cél, hogy a végletekig lefaragják a költségeket, hanem legalább az alapvető minőségű hozzávalókból készítsenek egy sört, aminek kellemes aromát ad - a vélhetően nem túl bőkezűen mért, de azért kiérezhető - Citra komló. Limonádé, vagy savan'kás fröccs helyett ideális ital, nem akar más és több lenni, de pontosan arra jó, hogy egy kicsit felkavarja a kesernyés alapkomlóktól elcsendesült állóvizet. A magyar átlagfogyasztó azt hiszi, hogy az alkoholfok a jó sör mutatója, és boldogan szalad neki a Borsodi Bivaly-féle vízízű szeszdúsított löttyöknek, bár ilyen szörnyeket azért a francia Auchan-ban is lehet találni. A 3,5% kifejezetten az occsósörök <100 Ft-os kategóriája. Íz tekintetében Kőbányán ezt a vonalat a borzalmas műcitromos (aroma ugyan nem volt benne, dehogynem - Köszi KK! - de mégis ahhoz hasonlítható) ízekkel és komlókivonattal elbutított Dreher Summer Moments képviselte, ami tipikus zsákutca. A citromos sörpancsokat kedvelőknek túl erős, az egyenkeserű-imádóknak savanyú, a rendes sörivó polgároknak meg szélesvásznú mókusvakítás. Ismét marketinghangsúlyos és nem sörpárti volt a kampány.

2. Kozel 11° Medium - A 2005-ben piacra dobott, sötétzöld Kozel már egy masszívabb, erősebben komlózott, de még mindig jól iható darab. 4,6%-os alkohollal tipikus ideális versenyző lenne a magyar piacon, talán ezt sajnálom a leginkább, hogy a kőbányai gyár nem ezt, hanem a lerontott alap világost gyártja. A leginkább megfelel annak a viszonylag olcsó, de jó nagyüzemi ivósörnek, ami magyar földön egész egyszerűen hiányzik a palettáról, és pontosan ugyanabban az árkategóriában mozog, mint az agyonmarketingelt - és túlárazott - core-lagerek, a Soproni, az Arany Ászok, a Borsodi és a Szalon. Csak egyszerűen jobb. itt sem kell a csúcsok csúcsára gondolni, de nem is az a cél egy szomjoltóan kellemes világos sörnél.

3. Kozel Premium Lager 12° - A SAB-Miller korábban úgy döntött, hogy a palettára felteszi a Kozelnek egy malátásabb változatát, hogy a Pilsner Urquell száraz, elegáns íze mellett legyen a piacon olyan versenyzője, ami az édeskésebb, teltebb vonalat képviseli. Illatában meg is van a malátacukros, anyagdús érzet, de az ízekben már nem jön ez ki annyira, és a komlózása is lehetne egy kicsit határozottabb, sokkal karakteresebb volna a sör. Így leginkább egy bajoros, édeskésebb lágerre hasonlít, nem is annyira cseh ízvilág, de magyar átlagszinten még mindig áldanám a sorsot, ha ilyet vehetnék a helyi Tescoban.

Összegezve a fentieket a SAB-Miller láthatóan sokkal komolyabban veszi a szlovák jelenlétet, és felnőttként kezeli a fogyasztókat, valamint nem - csak - a marketinggel, hanem beltartalommal is próbálja eladni a söreit, és megfelelő modernséget is képes a palettába belevinni, amivel úgy nyit a fiatalok felé, hogy a nemzetközi sörtrendeket is követi. Érthetetlen (azaz sajnos nagyon is érthető), hogy Magyarországon a 30 évvel ezelőtti Kőbányai Világos pasztőrözetlen szintjére visszaálmodott 'tanksört' voltak csak képesek a marketingesek megálmodni, és az innováció a behemót konszern berkeiben nehézkesen mozdul, és visszaidézi az ötéves tervek rugalmatlanságát és eredménytelenségét. De hát a Kádár-korszak hangulata nemcsak a sörös berkekben köszön vissza mostanában, azonban ezt taglalni nem ennek a blognak a tiszte...