Történt úgy egy hete, hogy a Kocsmablog küldött egy kedves meghívást, hogy kapott egy rekesz papírba tekert sört, hogy írja meg a véleményét róla. Nemcsak búvárközpontunk volt hivatalos az eseményre, hanem a fellelhető sörbloggerek és egyéb sörös alkoholizmushoz köthető blogok is. Nevesítve ott volt a Folyékony Kenyér, a Felvilágosult Alkoholizmus, a Kontár Komlókutató, a Mese habbal, és nem hiányzott a Serteperte, a Sörjárőr és a Sörtúra sem.

Mivel előbb értem oda, a szomszédban, a Kaledónia Pubban melegítettem be egy Belhaven Best-tel. Aztán a Felniben már nekem is a Hangover Rasta csücsült a poharamban, és a csapon várakozó sörök közül valóban az volt a legmeggyőzőbb. Rövid ismerkedés után elő is került a pincehideg meglepetéscsomag, amit a Kocsmablog nagyon titokzatosan azért kapott, hogy írja meg a véleményét róla. Kibontottuk és rögtön megcsapta a jellegzetes kukoricás, enyhén savankás nagyüzemi lágerszag az orrunkat. Megkóstolva nem volt olyan vizes, mint a nagy gyárak tömeglágerei (Soproni, Borsodi, Aranyásó), de a kukoricás alapból kimagasló jellegzetes fürdőkádas, szappanhab-szerű fehérség mellé egy semmilyen jellegű, kicsit jobban komlózott (talán vmilyen német komló?) egyensört kaptunk. Mintha a Soproni 1895-öt új komlózással készítenék, tippelgetett a sörsznob csapat. Aztán Bart Dani, aki mindig kicsit jobban értesült, mondta is, hogy látta valahol egy Soproni képe mellett a háttérben ezt a papírcsomagolású cuccot. Úgyhogy ne hagyja magát senki megtéveszteni, bárhol is látja, nem egy exkluzív sör bújik meg az ízléses csomagolás alatt.

Tovább is folyt még a beszélgetés és még sok sör lecsúszott a torkokon, például egy jó kis Thurn und Taxis Roggen (Paulaner-csoport) és egy nekem kicsit túl gyümölcsös Mort Subite Gueuze. Azt est söre a Rasta maradt. A folytatás meg jön hamarost, de az már egy másik történet, ez a sörcsúcs meg bekerül az annalesekbe...