A pilzenis intermezzo után nem akartam nagyot hibázni, így ismét egy - a Sörmanufaktúrában beszerzett - tutibiztosnak ígérkező De Molen palackot bontottam fel. A Mout & Mocca azaz Maláta & Mokka akár egy kézműves söröző-kávézó neve is lehetne, de "csak" egy 11,6 % alkohollal bíró - amolyan fogjuk rá, és szuszakoljuk skatulyába - Imperial Stout (Ratebeer). Megfelel a Reinheitsgebotnak is, mert a 4 alapösszetevőn kívül nincs benne semmi ízesítés, pedig azt várná az ember, hogy valami jóféle kávébab is belekerült, akár a Mikkeller cibetmacskakakis-kávés szupercuccába. De az összetevők csak a maláta, élesztő, víz és a Premiant komló (amit Super-Saaz-nak is hívhatnánk ha már a Centennial lehet "Super-Cascade"...). Kávé, legalábbis a címkén, sehol. Akkor most hogy is van ez?

Felbontottam, és a barnásfekete izgalmas sötétségben, a vékonyka, múló bézs habfoszlány alatt rögtön megtaláltam a kávét. Mintha egy zacskó őrölt kávéba rejtett volna valami szeparatista szervezet egy apró pokolgépet, úgy robbant az arcomba-orromba a frissen megőrölt kávé illata. Csak jóval utána kullogott a földes, pörkölt kenyérhéjas, fűszeres kíséret, némi csokis kakaóporral. Kevés kardamom, kis vanília és haloványan a háttérben aszalt gyümölcsök, datolya, mazsola.

Ízében is egy ristretto esszenciális, enyhén csokoládés kávéssága, és aztán olcsóbb kávék enyhe fanyarsága. Csokilikőr jelenik még meg a tisztességes alkohollal és a pörkölt, földes keserű távozik a garatban egész hosszan tartó nagyon kellemes száraz, kicsit sem kaparós utóízzel. Nagyon enyhe és apró buborékos a szénsav, épp csak jelzés értékű, hogy tudjam, nem valami drága bordeaux-i vagy nehéz chilei Cuvée-t kortyolgatok, hanem egy hihetetlenül izgalmas csúcssört. A keserű szétárad a szájban és összehúzza a szájpadlást, nyelvet, garatot, akár egy nagy vörösbor tanninja, és a jelen lévő kis fanyarsággal is teljesen hasonlóvá teszi az élményt. Mi lenne ha szeretném a kávét? Azt hiszem, végérvényesen rákattannék erre a sörre.

A melegedéssel még jobban kinyílt a Mout & Mocca, karibi világ tárult fel belőle, narancslikőr, drága, kubai szivar - mert az igazán jó szivar nem büdös, nem kapar a füstje. Egyszer lehetőségem volt beleszippantani egy 400 EUR-s szivarba, selymes, lágy volt a füstje, nem krákogott, harákolt utána az ember, hanem ízlelgette a zamatát, utóízeit a füstnek, igazi gasztro-élmény volt - és az ízekben is lekerekedett a kávés fanyarság, fekete ribizli, meggy, majd erősödő szilva jelent meg, és barrique hordós vaníliás-karamelles jegyekkel társult.

A De Molen aranyat ugyan nem tud csinálni, de malátából, komlóból és élesztőből elkészítették  varázsműhelyükben a tökéletes kávét, Igazi alkimisták! És hogy a gasztro-vonalnak is adózzunk, egy 80+ magas kakaótartalmú, enyhén sós étcsokival bevont vaníliás short-breadhez tökéletes merengő italt alkottak.