"Párduc, oroszlán, gorilla", Bamato. Nemcsak nekem Kiss Tominak és a Hara Punk párosnak, Marcinak és Balázsnak is rögtön afrikai hangulatú volt a Bamato név, ami nem valami elfeledett fekete afrikai varázsige, hanem nemes egyszerűséggel a BAlázs, MArci, TOmi kezdetleges akrosztikont takarja. De a címkén is ott van Afrika, és nagyon elkapta a hangulatot.

Ezért szép a közös (sör)főzés, mert vannak vasárnapok, amikor bizony meg kell kicsit őrülni. Egy ilyen crazy Sunday eredménye ez a Belgian Style India Wheat Stout. Fityiszt mutat minden BJCP-s besorolásnak, és ezért lesz aki nem fogja érteni. De nem is kell megérteni, csak ráérezni. Ha bejön, jó, ha nem, kivenni a hűtőből egy klasszik IPA-t vagy egy fölkapni a hetedik lépcsőről egy párás palack pilzenit.

A Hopfanatic kiskunhalasi műhelyében belekerült ebbe a sörbe a búza és a sima maláták szinte teljes árnyalata a világostól a pörkölt malátafajtákig, főzés közben East Kent Golding komlóval fűszerezték és aztán kapott még egy amolyan hopfanaticos löket amerikai komlót, Centennial, Cascade és Willamette került bele, szóval igazi zöldség-gyümölcs-gyanta koktél. Végül utolsó fricskaként belga élesztővel tömték tele, hogy még nagyobb legyen az őrület. Elvan a gyerek, ha játszik!

Felbontás után a stoutos kávés, pörkölt aromás, földes jegyek keverednek össze a komlók gyümölcsös-zöldséges illatával, a maláták mézes édessége jön, majd némi túlérett ananász hozza a búzás jegyeket. Egyszer IPA, egyszer Stout skizofrén törzsi tánc ez az illatfelhő. Van még csoki, csokilikőr és már kóstolás közben érkeznek a Golding almás-körtés aromái is a háttérből. Kőolajos feketeség a pohárban és remek őz- (esetleg gazella-) barna hab ül meg mindennek a tetején.

 Az ízekben inkább egy American Stout jut az eszünkbe. A kávés, földes, csokis jegyek egyértelműen uralkodóak, de aztán rákapcsol a sok komló, és a zöldséges gyantás vonal is belehúz. Jön a mézes-malátás enyhe édesség, és kis ananász újra búzairányból. Ám mindez olyan könnyedséggel, hogy kortyolgatás közben mégsem gondoltam nehéz, enyhén fanyar Stoutra, mert a búza és a belga élesztő átprogramozza az egészet. Könnyű is ez a kávés nehéz földes ízvilág és nagyon elegáns apró buborékokkal teli, meg elképesztően lágyan krémes. Mindehhez csak a kemény szájpadlásom és a nyelvem rántja össze a komló szárazsága, a garatban nem marad hosszan ott az alfasavas keserű, csak a kávé és a csoki.

Igazi agymenés ez a sör, akár a Bamako Rallye, és így is kell felfogni, semmi komoly filozófia, semmi belemagyarázás, csak egy kis baráti őrület, amit vagy megértesz, vagy nem. Ittam már szebb sört, de vidámabbat talán még nem. Átjött az üzenet, úgyhogy a hétvégén őrüljetek meg Ti is a Hopfanatic Pubban, ahol természetesen bemutatkozik.