Az idei szezon slágere kétséget kizáróan a füstös sör a magyar kisüzemi sörök világában. A Pyromania és a 424-es, no meg a Szmog után a Legenda is előrukkolt egy szezonális füstös sörrel. azonban ők is csavartak egyet a dolgokon, és ezúttal nem az illatos komlókra tették a hangsúlyt, hanem a füstös maláta mellé rozsmalátát és festőmalátát tettek a cefrézőüstbe. Komló csak főzéskor került a sörbe és inkább a biztos alapot, mint az illat-íz tűzijátékot nyújtja a Bazookában.

Szombaton a Ganz utcában tartotta a sörpremiert a Legenda. Én igencsak korán érkeztem, így csak Ákos és Rolli volt benn a csapok mögött, és szerencsére volt időnk közösen kóstolgatni és elbeszélgetni az új sörről. aztán persze az otthoni "laborban" tüzetesebben is volt alkalmam megvizsgálni a palackos változatot. Rozsos sörökből eddig csak a Paulaner (Thurn und Taxis) és a Schremser Roggent kóstoltam, azonban ezekben nincs festőmaláta, füstölt meg pláne, így csak egy picit kenyeresebb búzasörös jelleget mutatnak, mint a Legenda verziója.

Illatában először a jellegzetes füstölt malátás, sonkapácos aromák fogják célkeresztbe a kóstoló orrcimpáját, de - hasonlóan, mint a Schlenkerláknál - ha hozzászoktunk ehhez az illathoz utána kezdenek előbukkanni az izgalmas felhangok. És mászik is elő a Herbária békebeli csipkeszörpje és még inkább gyermekkorom diabetikus csipkeszörpcsodája - hátha valaki emlékszik - a Diviroma szörp. Ehhez kapcsolódik egy kevés mézes, kekszes édesség, eperdzsem, sütemény, hogy újra visszatérhessen a füstölt húsvéti sonka jól ismert illatvilága.

A tojásfehér szín, közepes hab sötét, olajos barnás, sűrű italt koronáz. Kis melegedés után tisztán előjönnek a rozskenyeres, német fekete kenyeres, kenyérhéjas (melanoidines - Ogre barátunk kedvéért, ő szereti az ilyen szép szakszavakat... vidáman leócsmázni) ízek enyhe frissítően savanykás (hasonlóan a barna búzákéhoz) felhanggal, és csak a háttérben van egy egyszerű, amolyan cirkuszi Untermann-szerűen mindent a hátán cipelő keserű, ami a biztos támasztékot adja a sörnek. Semmi túlságosan rafinált illat és íz, a rozs és a füst viszi a sört, mint egy harcedzett dzsungelharcos. Keményen egyszerű, és mégis szerethető ez a nyers tiszta célratörés ebben a sörben.

Csapról sokkal intenzívebb a buborékja, palackból kellemesebb, "ale-esebb", jobban simul az ital stílusához. A komló szelíd határozottsággal rántja össze a szájpadlást és szárazon lecseng a füstösséggel. A kis gyümölcsösség ad mindehhez egy kellemes játékteret. Annyira átjött ez az egyszerűség, hogy készítettem is hozzá egy gyors sörkorit. A rozskenyér alapra vaj és parasztsonka került, hogy párhuzamosan a sörrel megadja az étel is a Bazooka alapízeit. Erre került íz-csavarként a málnadzsem, mely az édeskés, gyümölcsös ízeivel kontrasztot adott a keserűnek és harmonizált a weihenstephani élesztő gyümölcsös illataival. Nagyon bejött, javaslom mindenkinek kipróbálásra.

A szombat délutánnak még volt egy másik gyönyör-közeli csúcspontja, ez a De Molen már általam is kóstolt Hemel & Aarde nevű söre, ami még nem fogyott el a csapról a Sörmanufaktúrában, és a Bourbon-hordóban való érlelés még tökéletesített rajta. Aki teheti, kóstolja, mert óriási sörélmény. Kötelező! De minderről majd máskor-máshol...