A Katalin cárnő zajos sikere után csendesebb, egzotikusabb húrokat pengetek meg, melyek vélhetően nem mozgatnak meg annyi olvasót, de emellett a különlegesség mellett nem tudtam szó nélkül elrobogni. A Sörspecialistánál vásárolt sör a De Molen sok, 100 Ratebeer pontos söreinek egyik büszke darabja, melyet a malmos főzde szokás szerint kipróbált vörösboros, konyakos és Bourbon-hordóban is. Ezeket sajnos nem kóstoltam, de a "fapados" változat is igencsak finomra sikerült.

Az Imperial vagy Strong Porter, mint stílus még a nehéz ún. Robust Porternél is komplexebb, testesebb alkoholosabb söröket összegyűjtő kategória, amely a Russian Imperial Stoutok ízgazdagságát hozza, de mellőzi a pörkölt malátás ízeket, viszont erősebb komlós zárással operál, esetünkben Challenger (keserű) és Saaz (aroma) komlókkal. A "mi a Porter és Stout közti különbség?" ügyében amúgy is több konferenciányi vitaanyagot lehet fellelni internet- és sörirodalom-szerte. Maga a névadás is érdekes megvilágításba helyezi a sört, hiszen az Esra török női név, nem sok köze van az orosz birodalomhoz, sokkal inkább a mesés Kelethez, fűszerességhez, cukros gyümölcshöz, édes, andalító zenéhez, lebegő fátylakhoz, olajosan sötét bőrű, fekete hajú táncosnőkhöz...

Kitöltéskor sötétbarna, diópácszerű szín, viszonylag gyorsan illanó bézs hab fogad. Illatában elsődlegesen a karamell, kávé, tejcsokis felhangokkal és kevés élesztősség fogad. A melegedéssel felszabadulnak igazi száraz, esszenciális - és elképesztően csodás - kakaós illatok, enyhe likőrösség (a 11% alkohol azért nem kevés) és a - Porterekre jellemző - olajos magvak, főleg mogyoró. Ám ez a mogyoró sem nyers, hanem krémes állagú, és hozzásimul egy kis gesztenyepüré, majd számolatlanul csillantja meg az újabb színeket. Szilvalekvár, aszalt áfonya, galagonya, whiskey-s, azaz ír-kávé, dió és fekete ribizli. Már is elbűvölt, pedig Esra fátylának még csak a könnyű szele érintett meg, a kóstolástól nagyon messze vagyunk. Ki kell élvezni ezt az előjátékot!

Megkóstolva, újra ránk ömlik az Ezeregyéjszaka minden öröme. Kakaós édesség keveredik gyümölcsös ízekkel, és a sötét bogyók - fekete ribizli, szeder, som - zamata ahogy végigsimítja a nyelvem, úgy erősödik a gyümölcsösség, majd a garatra érve hirtelen éles kontrasztot kap mindez a komlótól. A dánok izgalmas cseresznyelikőre, a Kijafa ízvilága villan meg előttem, melybe a cseresznye darált héjából és magjából is beletesznek egy keveset, hogy a keserűség ellensúlyozza a negédességet. Keserű és édes, a csokoládé és a gyümölcs, a gyümölcs három íz-rétege, fanyarsága, cukros édessége és héjának-magjának keserűsége mind megcsillan már egy kortyban is. Szerelem, találkozás, elválás, vágyakozás. Villódzó kavalkáddal folytatódik az íz-orgia, kávé, málna, csoki, ribizli, karamell és tejszín. mire az egyiket megragadnánk, máris ott az új zamat, felerősödnek, gyengülnek a hatások. És mindennek hátterében ott a komló elegáns keserűje, diós, olajos gazdagsággal. Úgy nagyon keserű a Tsarina Esra, hogy csak tudom, de nem érzem azt, olyan tökéletes egyensúlyban van az egész ízhatás. Igazi Hétfátyoltánc ez, sörben elbeszélve, és én is szinte bármit megadnék a következő kortyért...

A kortyérzethez is csak felsőfokon szólhatok hozzá, szenzációs krémesség rejlik ebben a Porterben. Már-már ragacsosan csámcsogható akár egy török édesség. Egészen apró elegáns buborékok, cseppet sem szúrósak, mégis gazdagon, óriási élettel töltik meg a sört. A jelképes, nem kiugró likőrös melegség is csak az összhatást emeli. Utólag csak egy dolgot sajnáltam, hogy az idén tavasszal palackozott sört "mohón" megittam, és nem vártam vele 1-2 évet, mert akkor vélhetően még jobb és komplexebb lett volna. de nem leszek telhetetlen.

A csokis, tejszínes, gyümölcsös ízvilág miatt szívesen megkóstolnám egy Feketeerdő-torta mellé, vagy evvel a  régvolt sörvacsora desszertjeként már bizonyított morzsás szilvatortával is kipróbálnám.