Szent Mihály napjával hagyományosan véget ér a betakarítás, és mi is stílusosan búcsúzunk a földektől a De Molen Saisonjával. A Saison (vagy Farmhouse Ale az angolszász világban) jellemzően a nyári - szezonális - munkások számára főzött világos sör volt, amit szinte minden gazdaságban főztek. Így nem is igazán egy sörstílus, hanem inkább egy gyűjtőfogalom, ezekre a hagyományosan nyárra főzött, közepesen erős (5-8 %-os) világos, (vad)élesztőtől opálos, magas karbonációjú, jellegzetesen savanykás, citrusos sörökre. A hűtéstechnika most már lehetővé teszi, hogy egész évben főzzék a Saison-okat, de ezek igazán a nyár és nyárutó meleg napjainak frissítő felső erjesztésű sörei. Legutóbb a Budavári Sörfesztiválon kóstoltam a miskolci Zip's Sörfőzde kifejezetten ígéretes Saisonját, melyről már korábban megemlékeztünk.

A De Molen az európai sörfőzés egyik elit fellegvára. Ha rápillantunk a Ratebeeres adatlapjukra számolatlanul köszönnek vissza a 90 pont feletti söreik, sőt nem kevés 100 pontossal is találkozhatunk. És mi történik, ha a De Molen próbálkozik Saisonnal? Ezt próbáltuk közelebbről megvizsgálni. Már csak azért is, mert a jövő évi immár 3. Házi Sörfőző verseny kiírása szerint az egyik versenydarab a Saison lesz, és leendő bíraként nem árt egy kis gyakorlás. Ezért ismét kicsit BJCP-sebbre veszem ezt a kóstolást, bár azért kikacsintgatok másfelé is.

Illat: A fajtára jellemző egyértelmű citrusos illatok meghatározóak. Narancs, vérnarancs, pink grapefruit, lime, és csak ezután gyülekeznek a fűszeres aromák. Nagyon hasonló az illat a witbierek élesztős, fűszeres világához. A Zus & Zo inkább szegfűszeges aromákat hordoz, enyhén csípős borsos illatok - amik meg kéne hogy jelenjenek - csak nagyon a háttérben bukkannak fel. Főleg a felpezsgő habból érezhetjük a nagyon markáns, de egyáltalán nem bántó, csupán frissítően ható savas illatokat. Ez teljesedik ki a malátával egy citromos mézes, savanyúcukros világgá, ami egy friss kenyértésztás illattal zárul. - 10/12

Megjelenés: Ananászlé, citromos tea szín, opálosan ködös átláthatóság és dús fehér, közepesen tartós hab. 2/3

Itt jegyezném meg, hogy a De Molen címkéinél informatívabbat nem sokat találni kis bolygónkon. Nemcsak a felhasznált anyagok (a Saisonba fűszer is tehető, de ebbe csak a klasszik hozzávalók vannak) és alkoholfok (6,5), hanem a színskálán (EBC - 13) elfoglalt hely és a keserűségi fokozat (34 EBU) is fel van tűntetve. Ehhez jön még az ajánlott fogyasztási hőmérséklet, úgyhogy látszik, itt nem a színes rajz, a reklámajándék, hanem tényleg csak és kizárólag a palackban lévő sör a fontos.

Íz: Ha belekortyolunk, múlékony édes cukrosság helyébe lép a markáns savanyú, mely nem ecetes, csak épp határozottan fanyar, és mi sörösök érezzük, hogy ez kellemesebb, mint egy limonádé. A savanyú elég gyorsan elillan és a háttérben egy villanásnyi keserű és egy kicsit csípős, borsos-paprikás zárás érkezik. Kicsit kóstolgatva, mikor az érzékeink már hozzászoktak a savanyúsághoz jön meg a komlók keserű utóíze és egy ásványos (vas, magnézium) karakter. Ha boros analógiát keresnék, akkor a juhfark, ami a legközelebb áll hozzá ízvilágban, hasonlóan üde, de utóízében megvan az a száraz karakter. 16/20

Kortyérzet: A szájösszehúzó savanyúság az első, ami mindent áthat de gyorsan eltűnik és a frissítő-üdítő buborékok kifejezetten pezsgős, lambic-es hatásúak. Közepesen krémes a teste, de semmiképp sem nehéz, jól csúszik, könnyen iható. A kevés csípősség és a szárító keserűség is markánsan megjelenik az utóízekben és még egy kis játékos pezsgést érzünk lenyelés után a nyelvünk hegyén. 4/5

Összbenyomás alapján egy kifejezetten jól adagolt savanyúval rendelkező, markáns száraz komlós utóízzel záruló, szép megjelenésű Saison, kicsit witbieresbe hajló aromákkal. 8/10

40/50, azaz egy jó de nem világszínvonalú sör. A Ratebeer-en, ahol azért a Saison kategóriában, az erősebb hordós érlelésű Saisonok, főleg az amerikai változatok vezetik a listát, igazán labdába sem rúghat a De Molen, de azért annál jóval kellemesebb, mint amit az értékelők ígérnek.

Hogy a főzde majdnem tökéletes címkéjét valamivel kiegészítsem, szeretnék valami ételt ajánlani ehhez a sörhöz. Ez pedig egy jó magyaros kenyérlángos, császárhússal, házi tejföllel és kevés édes hagymával és kecskegomolyával. A tejföl a savanykás ízvilágot krémesíti, a kenyérlángos a viszonylag magas alkoholnak ad alapot, a kecskesajt utóíze a száraz ásványossággal és a komlóval harmonizál, és a zsíros császárhús ellensúlyozza a savanykásságot. Kenyérlángost hirtelen nem sütöttem, de egy éppen kéznél levő, szalonnába csavart pogácsával és kis kecskesajttal azért megkóstoltam és működött...