Az augusztust blogunk úrias hallgatásba burkolózva töltötte, de az édes semmittevés vagy éppen a verítékesmunka közt akadt időnk finom söröket kóstolni, kellemes helyeket felkeresni és jókat enni-inni. Amíg virtuális pennánk pihent, blogunk - hála a nyájas olvasóinknak - Goldenblogon is megmérettetett. (a felső középosztály szerintünk nagyon jó eredmény)

Egyik beszerzőkörutam során akadtam rá a Sörmanufaktúra hűtőjében Rollit kérdezgetve a Thornbridge izgalmasnak tűnő főzeteire, és a De Molenek mellé gyorsan vettem is - a nevükben - a Brit Birodalom hőskorára hajazó sörökből.

A Thornbridge főzde 2005 óta főz hagyonmányos cask ale-eket és persze KEG-be és palackba is teszik a főzeteket. Jelmondatuk: Innovation, Passion, Knowledge - azaz Innováció, Szenvedély, Tudás - jól tükrözi söreik filozófiáját. Régi stílusú sörrecepteket használnak föl, és csavarják meg a recepteket valami kis firnyákos újdonsággal, és persze egy kis gerillás punkos marketing sem áll tőlük távol, lásd a Kill Your Darlings névre hallgató Vienna lagerüket. Van minden a kínálatban, a Kölsch-től a 11 %-os Russian Imperial Stouti-g bezárólag. Kicsit hasonló ez a stílus, mint a Bécs melletti Bierzauberei serfőző-filozófiája, bár talán kevésbé csapongó. Mi a Nelson Sauvin komlóval főzött Ale-jüket kóstoltuk elsőként.

Kipling neve elsősorban a Dzsungel Könyve és persze további remek és tanulságos állatmesék sorát, de a gyarmati India világát is fölidézi, így az izgalmas, titokzatos egzotikum ködével burkolja be ezt az APA-t. (American Pale Ale), ami vélhetően a belépakolt új-zélandi komlónak, a Nelson Sauvinnek köszönhetően lett South Pacific Pale Ale-nek elkeresztelve. Bitternek kicsit erős volna, de APA-nak hagyományosan könnyed 5,2%-os alkohollal bíró sörünk szép narancsos-mézes opálossággal és kellemes ekrű habkoronával indít. Szinte IPA-nak gondolnánk a kinézet miatt, de - később megtapasztaljuk - keserűségben nem versenyzik egy IPA-val. Sokkal könnyedebb, és titokzatosabb, akár - ha már Kipling - Bagira, a fekete párduc nesztelen léptei a dzsungel mélyén.

A Nelson Sauvin elképesztő illatorgiája csapja meg szaglószervünket, maracuja, papaya és egy adag kiwi és némi ananász kandikál ki a pohárból. Egy kis sütőélesztős, kenyérkovászos felhang után nyomban intenzív gyantás és száraz friss komlós illatok is becsatlakoznak a parfümösségbe. És - hogy a mesés India is jelen legyen - trópusi fák, friss fahéj és kardamomos fűszerkeverék is megjelenik.

Egy leheletnyi malátaédesség még érződik az első kortynál, de rögtön frissítően gyümölcsös zamatok és fehérboros (naná, hogy Sauvignon Blanc), enyhén fanyar, ásványos szárazság és komoly lendülettel beköszönő olajos, gyantás, de mérsékelten keserű komlóattakkal kerekedik ki sörünk. Ezért a gyámügy biztos küldi az embereit, de kislányom, aki nagyon érdeklődött a sör illata miatt, belekóstolva tökéletesen leírta: Picit édes a nyelvén, gyümölcsös ízek, és a szája hátsó részében keserű, de azért FINOM. Ennél a kis kortynál többet nem kapott, már csak azért sem, mert gyarló módon irigy az apukája, ha a söréről van szó.

Visszakóstolva még jobban kidomborodik az enyhén édes maracuja és rátöltéskor, amikor felhabzik, kifejezetten kellemes trópusi mix szabadul fel, mely cseppet sem citrusos, mint más divatkomlóknál (Citra, Cascade) tapasztalható. A keserűje sokkal visszafogottabb egy IPA-énál, inkább izgalmas, gyantás, olajos a komló, nincs olyan agresszív nyelvösszerántó "tanninos" érzet, mint egy komolyabban keserű hopheadeknek szóló darabnál. Azért a nyelv két oldalát kellemesen összerántja és lágyan krémes teste van, ha megforgatjuk a szánkban. Közepesen szúrós buborékjai és a komló utóíze lágy csípősséget hagy a lágy szájpadláson és a garatban.

Egyszóval egy nagyon kellemes, elegánsan illatos, és majdnemhogy nőies, de mindenképp sokrétű és titokzatos sört kóstolhattunk. A Jaipurral, a főzde IPA-jával folytatjuk a sort valamikor. De addig még jön a Főzdefeszt újabb, immár 6. felvonása, úgyhogy ha elég sok sört kóstolunk, a Palotanegyedben köszönthetjük egymást a mesterszóval: "Egy vérből valók vagyunk..."