Az elmúlt hetekben a Facebookon, illetve a jövő hétvégén esedékes 5. Főzdefeszt elkészült műsorfüzete révén egyre markánsabban terjedt egy új kézműves sörfőzde híre. A tárnoki Bázis - erről van szó - persze ennél jóval régebb óta halad a megvalósítás útján, hiszen két veterán házi sörfőző atyja, Izsó Péter és Harangozó Dániel, már másfél éve belekezdtek a főzdeépítési projektbe. A végleges helyszín ugyan még látványterven van kész, de a Legenda Sörfőzde kapacitásának igénybevételével a Bázis kétsörös debütálásra készül. E két kész sörből, a whiskymalátás, 80/- skót ale Rocketből, illetve az amerikai stout Odiliából kaptam egy-egy palackot előzetes kóstolásra.

Mindkét sörről példamutatóan részletes adatlap szerepel a főzde weboldalán, így ezek bemutatására nem szaporítom a szót, inkább - engedelmeskedve a logikus kóstolási sorrendnek - kezdem a Rockettel. Kinyitva meglehetősen szokatlan élmény fogad, valahol a lábszag és a kefir között, viszont kellemesen opálos, halványnarancs testtel. Ízben kezdetben (és az optimálisnál pár fokkal hidegebb állapotban) savanykás jegyek indítanak, ami gyorsan tompa tőzegfüstté enyhül. Persze ha lenne bármilyen közelebbi élményem a tőzegfüstről, könnyebb lenne megítélni, hiteles-e a produkció, így azonban kénytelen vagyok a srácok bemondására hagyatkozni. A korty további részében halványan karamelles, tompa skótale-karakterek tűnnek fel, pillanatnyi fás fanyarsággal, és a mérsékelt alkoholtartalom ellenére is némi melengető kortyérzettel párosulva. A komló a stíluskarakternek megfelelően elhanyagolható.

Összességében kicsit nehéz kibogozni a Rocket ízszálait: a hihetően skótale-es alapokra egyfelől rárakódik a tőzegen füstölt whiskymaláta hatása, másfelől végig motoszkál a kóstoló agyának hátsó szegmenseiben a gondolat, hogy hátha nem az előbbi felelős az összes extra (esetenként meghökkentő) vonásért, hanem valami szándékolatlan tényező. A magam részéről a kérdést passzolni vagyok kénytelen, és inkább azt mondom, hogy abszolút egyéni beállítódás kérdése, hogy ízhibás vagy egyéni karakterű sörként fogyasztjuk-e a Rocketet.

Jóval tisztább történet az Odilia. Mélyfekete stout a szokásos bézs habbal, valamint kissé aszaltszilvás, kissé égetett cukros illattal, sőt, egy halovány gondolatnyi borsmentával. Az első kortyok súlyosan pörkölt karaktert mutatnak be, az erre fogékony sörkedvelő élvezettel hempereghet a majdhogynem szenes fanyarságban és távoli sokszázalékos étcsokoládés emlékeken. A komló kinyílásához már többet kell várni, inkább az utóízben érvényesül a fanyarsággal jól rezonáló, aromás keserűhullám - amit egyébiránt a felhasznált kontinentális fajták (Aurora, Goldings) dominálnak. Az amerikaistoutságot feltehetően képviselni hivatott Cascade csak egészen minimálisan érvényesül; talán a szupermarkáns, de ezzel együtt kellemes pörköltség szorítja háttérbe.

Jó összhang, kellemes lecsengés, magyar viszonylatban mindeddig többé-kevésbé páratlanul markáns példa egy igazán fás-fanyar stoutra. Az este bajnoka egyértelműen az Odilia, de azért a Rocket sem írható le egyértelműen: nézzük meg, hogyan viselkedik csapolva hétvégén a Mikszáth téren.

(A képek a Bázis honlapjáról, illetve Facebookjáról származnak.)