Tegnap Komlókutató kollégával körbejártuk a Sörfesztet. Szeretnénk a hétvégén kilátogatóknak egy kis útmutatást adni abból, amit tapasztaltunk. Vigyázat! Lesznek elrettentő tapasztalatok is, szigorúan erős idegzetűeknek!

Indításként felkerestük a Savoyai teraszon a színpad mellett Banduszt, aki töretlen mosollyal és kedvességgel, no meg a finom Dupla Köleses félbarnával újfent levett a lábunkról. A sört kortyolgatva kicsit elmerengtünk a panorámán, és magunkban nyugtáztuk, hogy az Oktoberfest körhintás vurslimezeje helyett azért a Vár lényegesen igényesebb helyszín.

Körutunkat a Kissler főzeteivel folytattuk. Bevallom, most kóstoltam először az ízesített fügés sörüket (Ninkaszi vágya), ami illatra és színre (gyönyörű narancsos borostyán) 10 pontos volt. Sajnos ismét éreztem egy halvány mellékízt az amúgy kiváló Ősforrásban és ebben is.

A Mátyás-kút felé a passzázs mellett a fótiak invitáltak, és a többször kipróbált söreikben most sem csalódtunk. A Barcagi Duplabakból meg előbújt egy kifejezetten kellemes komlós keserű, amit korábban hiányoltam.

A túloldalon felkerestük a Bors főzdét, és a héten - a Street Food Show-ra bekóstolandó - Tuck és Sherwood Ale mellé megízleltük a szépen kikerekedett világos ale-t, a Little John-t. A Tucknak új főzete a tavaszi kóstolásom óta kicsit világosabb és opálosabb lett, viszont már cseppet sem belgás, hanem gyümölcsösebb angolszász komlós az illata és ESB-s (Extra Special Bitter) a zamata. A barna Sherwood ale meg olyan különleges szivarillatot áraszt, mintha a jó öreg Winston Churchill személyesen gyújtana rá a hátunk megett egy havannára.

Az újdonságok közül az abszolúte pozitív a pilisvörösvári Rotburger új söre, az általuk félbarnának titulált Teufel. Ez egy anyagerős, szépen komlózott, és fűszeresen telt rézszín duplabak, ami magasan veri az eddigi - amúgy remek, hétköznapi fogyasztásra szóló - főzeteiket. Öröm volt kóstolni.

És akkor - szigorú szakmai kíváncsiság által vezetve - belevetettük magunkat a sűrűjébe. Mivel a Heineken tavaly óta nem újított, csak a bekevert Soproni Démont hozta el, átfáradtunk a konkurenciához a Dreher pultjaihoz, és kikötöttünk a pokol egyik mélységes bugyrában. A kevésbé borzasztó élmény a szűretlen Dreher volt, amit vélhetően egyszerűen leengedtek valamelyik sokszázezer literes tartályból, és úgy ahogy van félkészen az arcunkba tolták az élesztőtől opálos zöldségesen éretlen, ízetlen löttyöt. De ami nemcsak az FK-nak, hanem nálunk is az összes biztosítékot kiverte, az az Arany Ászok standja volt. A gyömbéres változatot nem kóstoltuk, a bodzás egy egyszerű sörszörp volt, a maga nemében átlagos.

De a KÉZMŰVES (!!!) kávés Arany Ászok sokat próbált hulladéksörös ízlelőbimbóinkat is ledöbbentette. Adott egy tartósítószerekkel kezelt nagyüzemi sör, és ebbe - ebben áll az általuk exponált kézművesség - belekevertek valami nagyüzemi 3 in 1 kávépótlót. Ízében a Nyugati aluljáró kávéautomatájának az átmosásakor a csőböl mosószerrel kipenderített maradék zacc gyenge szódával feltolva egy kicsit finomabb lehet. Úgyhogy ezt tényleg csak flagelláns hajlamúaknak ajánlhatjuk. Borzadtan álltunk tovább...

Még a nulladik napon kóstoltuk a csakajósör által csapon prezentált Brew Dog söröket a Punk IPA-t és a 5 a.m. Saint Amber Ale-t, sajnos Grabanc csak a Főzdefeszten lesz.

Záróakkordként a Nobilis pálinkafőzde standján megízleltük Dreher Bakból készült Nobilis Sörpárlatot. Először kicsit szilvapálinkás illatok után előjön egy enyhén malátás, barna cukros illat, ami a legközelebb hozza a sörökhöz. Ízre leginkább a Jeneverre, a cserépedényben árult, édeskésebb fajta holland ginekre emlékeztet, és finom, de a Nobilis fergeteges fekete ribizli pálinkáját nem veri. Azt csak csendben javasoljuk, hogy akár a Rotbuger Teufel, akár a Barcagi Duplabak jobban beleillene a Nobilis filozófiájába, és talán karakteresebb lenne ez a sörpárlat.