Már a múlt héten beharangoztuk, hogy a házi sörfőzők hagyományteremtő jelleggel sörversenyt szerveztek. A versenyhelyszínt az a Pirítós pub adta, ahol a rozsnyói Kaltenecker főzde söreit kóstolhatjuk immár majdnem egy éve.

Ahogy az FK is írja a versenyről a sörbírók munkája nem tévesztendő össze egy vidám sörözéssel. 8-10 mintát kaptak a bírálók kategóriánként és valaki két körben is kóstolt. A már említett BJCP szerinti fő- és alkategóriákra neveznek be a sörfőzők, mely kategóriáknak megvannak az általános ismérvei, megjelenés, illat, íz és kortyérzet szerint. A bírálók nem azt pontozzák elsősorban, hogy mennyire ízlik nekik a sör, hanem azt, hogy a nevezett kategóriának, milyen mértékben felel meg az adott főzet. Az 50 pontos maximumból csupán 10 pont, a pontok csupán 20%-a a szubjektív megítélés, a többi az tulajdonképpen hibakeresés, hol és miben nem felelt meg a sör az elbírálási kánonnak.

Ezek után nem meglepő, hogy az első 8 mintát a porter és stout kategóriában jómagam 85 percen át kóstolgattam. És ez alatt az idő alatt bizony több vizet ittam, mint sört, hogy elvegyem az előző sörminta ízét a következő vizsgálata előtt. A borbírálathoz képest óriási különbség, hogy a sört - többek között - a komlózás miatt semmiképp nem szabad visszaköpni, mindenképpen le kell nyelni belőle pár kortyot, hiszen a garati ízérzékelés miatt a komplex bírálathoz ez elengedhetetlen. Nyolc Russian Imperial Stout és Robust Porter átlag 7-8%-os alkoholtartalommal pedig még 1-2 korty esetében is embert próbáló.

Nem térnék ki részletesen a versenyeredményekre, azt mindenki megnézheti az egyesület honlapján, inkább pár tanulságot szeretnék levonni. A Pirítós személyzete a messzemenőkig magáénak érezte a versenyt és mindent megtettek, hogy jó környezetben bíráskodhassunk. A szervezőknek azonban megfontolandó lenne a versenysorrend felállítása. Nehéz stoutok, belga típusú alek után már igen nehéz könnyű ízesített söröket, búzákat kóstolni. Amennyiben a jövőben több körben is kóstolnak ugyanazok a bírák, a sorrend mindenképpen megfontolandó lenne.

És persze néhány gondolat a versenyre nevezett sörökről. Általánosságban elmondható, hogy rossz illetve hibás sörrel elvétve találkoztunk csak a versenyen. Viszont annál több ígéretes, sőt kifejezetten finom főzetet kóstolhattunk. Mert persze a maradékra rávetette magát a sörszakírókból, főzőkből, kereskedőkből álló zsűri. Átgondolt, remek IPA-kkal, nagyszerű angol és belga ale-kkel találkoztunk, talán az ízesített sörök voltak a legkevésbé kiforrottak a mezőnyben. És ami külön öröm volt, szellemes és jó dizájnnal rendelkező palackokba rejtették a főzők a söreiket, így ebben sok magyar kisüzemi főzde előtt járnak. Mindent összevetve nagyon jó hangulatú, ígéretes verseny volt, néhány kiemelkedő főzettel. Kíváncsian várjuk, hogy a magyar sörfőzők a május végi rozsnyói nemzetközi versenyen hogyan szerepelnek majd.

És persze pár palackkal sikerült haza is vinnem, úgyhogy nemsokára három IPA-kóstolóról is olvashat, aki visszanéz a blogra.

Ja, és a lazítás sem maradt el. Néhányan nem bírtuk ki, és a Sörmanufaktúrában csapra vert Sion Kölscht is megkóstoltuk még szombat délután, bár nekem továbbra is a csapolt Camba Bavaria Pale Ale a favoritom...