Büszkeségtől dobogó honi lelkületünk minden alkalommal fellángol, ha a magyar találékonyság bizonyítékára akadunk, legyen az bárhol a világon, bármilyen területén az életnek. Valljuk, hogy bármely híres ember családfája visszavezethető Magyarországra, és a magyar találmányok tárházában, hogy csak a 20. században maradjunk olyan dolgok bukkannak fel, mint az atombomba vagy a számítógép. Minap netes anyagok között búvárkodva akadtam rá Szathmáry László munkájára, aki sör- és más tudománytörténeti írások mellett régi szeszipari szakszavainkat gyűjtötte egybe. Ebben az alábbi szócikk is megtalálható:

Csiger. Tsügör. Tséger. Csügör. Chyger. Cziger: Gombocz Z. megállapítása szerint ősi magyar szó, amely a honfoglalás előtti magyar nyelvben megtalálható volt. Régente általánosabb értelemben használták, mert gyümölcsbort jelentett, melyről Gergelyffy a következőképpen ír: „a megy, cseresznye, egres, málna nem valók gyümölcsbor készitésére. Az igazi csiger almából és körtéből készül. Legjobb a fanyar alma. (kiemelés tőlem) Ugy készitették, hogy az almát pár hétre a szabad levegőn rakásba hányták. Azután szétzuzták és fasajtóban szalma között kisajtolták. A mustot hordóba szűrték, ahol elerjedt. A seprőről többször lefejtették. Ha nem volt elég izletes, mazsolával vagy nádmézzel édesitették, sőt fűszerezték. Ha savanyu volt, tiszta buzát főzvén és zatskoba tévén, hidegen belé eresztették.” A sajtóban maradt törköly vízzel leöntve és újra kisajtolva még mindig kellemes italt adott a „tselédség” számára. Cserei mondja, hogy „ott ittam olyan csügört, a jó borhoz szokott urak sem ismerték meg, hogy csügör volna, olyan édes, csípős vala”. E szavak is azt sejtetik, hogy gyümölcsborról van szó. (SZATHMÁRY LÁSZLÓ: RÉGI MAGYAR SZESZES ITALOK ÉS SZESZIPARI MŰSZAVAK)

A laikus nyelvész mindenkiben elkezd motoszkálni egy ilyen nyilvánvalónak tűnő hasonlóság olvastán. Azért én olyan messzire nem mennék, hogy a csiger szóból eredeztethető a cider, (mint például a kocsiból a coach), ám azt megállapíthatjuk, hogy létezett hazánkban is egy nagyon hasonló felhasználási módja az almának, körtének. Az már a mi keresztünk, hogy a magyar alma és körte - ellentétben az angol vagy a normandiai testvéreivel - általában beérett, és zamatos édes, lédús volt, vélhetően nem mindig volt értelme cidert (csigert) készíteni belőle. A maradékból későbbi korokban meg nem csiger, hanem inkább pálinka készült. De azon mélyen elgondolkozhatnánk, hogy idegen kultúrából átvett premix ciderek helyett inkább saját hagyományainkhoz és múltunk értékeihez nyúljunk vissza...