Ezt a Főzdefesztet én is keményen végigfagyoskodtam, bár nem egy sörcsap mögött, hanem a János Étterem és jómagam képviseletében. Merthogy a Grabanc és a sörfőző, Armando standjának tőszomszédságában a Grabanc-szútrát és a Grabanc-Kebabot szerettem volna megismertetni a nagyközönséggel. Meg persze azt is szerettem volna tudatosítani, hogy a sör-étel párkapcsolatnak magasabb dimenziói is léteznek, mint az occsóláger-sósmogyoró. Ennek remélem, lesz valamilyen folytatása jövőre is.

Azért nekem is volt időm bosszankodni és lelkesedni egyaránt. Kezdjük a negatív dolgokkal, mert szerencsére az a rövidebb lista, és így a jó sörtől lesz a végén csak keserű a szánk íze. Csütörtökön borzalmasan nyögve nyelősen indult a feszt. Aki nem hozott saját bódét, az csak késő délután tudott kinyitni. Ez a csütörtöki jó időben kifejezett nagy érvágás volt minden árusnak, hiszen a többi napon az esős idő és a hideg már korlátozta a látogatók számát. Egy másik - szerintem súlyos - szervezési hiba, hogy a pálinka és kolbász fesztiváljának hétvégéjén volt a feszt. Ez bizton elcsábított jó néhány potenciális érdeklődőt. A helyszín bár gyönyörű volt, kicsit szétszabdalva találtuk meg az egyes standokat, így például a Lőrinc pap téri árusok teljesen a perifériára kerültek.

És akkor jöjjenek a sörök, ezekből már csak néhány csalódás volt, és annál több pozitív élmény.

A Kárpitól a világost már korábban ismertem, egy remek ivósör, nagyobb élményt azonban nem nyújt. A búza sajnos messze elmarad a német-osztrák vonal színvonalától, a borsodit persze veri, de ez nem egy nagy dicséret.

A Borstól a Tuck Barátot kóstoltam. A Robin Hood sztoriból ismert jóságos ám kemény Tuck Barát név, akár a névadója. Egy erős, ám kerek, gyümölcsös ízvilágú szép ale, remek színnel, karbonációval és testességgel. Néhányan azonban egy kis zavaró utóerjedést véltünk felfedezni benne, mintha a sok cukor még nem nyugodott volna meg teljesen.

Két nagy és egy kis csalódás még, és akkor már tényleg következzenek a pozitív élmények. Nagyon kíváncsi voltam a nagykátai Drakulára, de sajnos a fesztiválra érkező brutál erős főzet - számomra - csupán likőrösen erős volt, de széteső ízei nem adtak semmi további harmóniát. A másik nagy csalódás a Paracelsus volt. A beharangozás ellenére ez a sör egyszerűen nincs még kész. Teljesen kellemetlen volt az összhatás kóstoláskor, nem is emlékszem csak malátás és gyógyfüves ízek összevisszaságára. Rehabilitálom viszont a Kissler barnát, amit tavasszal a kapott kóstoló alapján eléggé leminősítettem, és utána nem sikerült a tolongás miatt csapról is megkóstolnom. Viszont a Ribizlis sör csapról is sajnos pont ugyanazt a "szappanos" mellékízt produkálta, amit a tavaszi pillepalackos minta. És akkor most már tényleg jöjjenek a mosolygós élmények.

A tavaszi debütálás óta már egy újabb főzet Grabanc volt a csapon. Ez talán egy kicsit kevéssé vad és zabolátlan, mint a tavaszi főzet, hanem egy kicsit szárazabb, elegánsabb. Nekem - és nemcsak azért mert az én kezem is benne volt - kifejezetten az édességgel ízlett nagyon a hozzá gyártott falatkák közül. A Salvator - bár az egész más ízvilág - tud ennyire elegánsan édességekhez simulni.

A nagyközönség előtt most debütáló Csobánkai Serfőzde sörei egytől egyig szakértelemről és szerető, értő gondos sörmesterről zengenek. A feszt-söre cím esélyes Fekete Bárány mellett a főzde portere a Good Night Porter is remek pörkölt malátás kávés zamatokat, és csodás, elegáns gyümölcsösséget vonultat fel. A Pastorale egy picit mintha fanyar lett volna, ezt többektől hallottam vissza, ám szerintem a visszafogott szénsavasság az oka. A Lupus in lupulus egy remek hidegen komlózott bitter ale, amibe Majoros Gábor sörfőző-mester elmondása szerint egy kis csobánkai vadkomló is rejtezik az angol komlók mellett. Jelenleg ezt a főzdét tartom a leginnovatívabbnak a kisüzemi palettán.

A jászdózsai főzde a könnyű, enyhén édeskés Köleses és a Dupla Köleses söre mellett bemutatkozott egy Hajdinás sörrel, melybe kakukkfű is került a komló mellé. Az ötlet remek, bár én kb. felére csökkenteném a fűadagot, mert így túl markánsan érződik a kakukkfű a sörben. A mellékíz még így sem kellemetlen, de elegánsabb volna egy kicsit visszafogottabb változat. Ugyancsak ez érvényes a Pivovarski dum Csalános sörére.

Megkóstoltam a két kávésat is a Kaltenecker és a Pivovarski Dum főzeteit is. Mindkettőnek finom kávés-cappuccinos illata volt. A rozsnyóiaké azonban egy kicsit túl harsány, amolyan automatából folyó nescafes porízeket produkált, a prágai verzió visszafogott szárazabb változata nekem sokkal többet adott, de mindkettő remek bemutató a nem-gyümölcsös ízesítésből. A Kaltenecker füstölt búzája egész kellemes, de pechjére nálam a Schlenkerla a mérce, annak meg egyelőre nyomába sem ér.

Járkálásunk során persze kóstoltunk a fóti Keserű Mézből is,ami hozta a tavaszi formáját, harsány, formabontó, izgalmas.

A békésszentandrásiak sörei közül a Szilvás volt az ismeretlen és abszolút kellemes élmény. A többi sörüket már jól ismertem, de ez olyan kellemesen üde gyümölcsös vonalat rejtett a könnyű világosba, hogy az egyik kedvencem lett. Kompótosan, lekvárosan és friss gyümölcsösen szilvás és nem érződik rajta az aromaözön, mint például a Kissler ribizlisén, vagy a Soproni Démon ízesített sörein.

A Hofstettner Sündenbockja tavasszal palackból messze nem volt ilyen szép és izgalmas, mint most csapról. Tavasszal agyonnyomta a mézcukor illata a sört, most vidám tavaszi rét és a friss akácméz illata keveredett, és támogatott meg egy testes malátás, kicsit édeskés világos baksört. a Russian Stout súlyos testességébe pedig remek áfonya-meggy illat vegyült és a pörkölt ízben is ott lapult ez a kellemes fanyarság.

Végére hagytam a varnsdorfi Kocour két IPA-ját. A Catfish egy igazi száraz ütős IPA, nem annyira gyümölcsös, mint a Grabanc, de stílusában nagyszerű. A Samurai már nem ennyire meggyőző, inkább egy nagyon jó bitter, de IPA-nak már nem elég agresszívan keserű. Vélhetően a komló sokkal visszafogottabb benne.

És zárásként egy másik fesztivál, a Great American Beer Festival győztesei. Ebből is látszik a sörivők elvágyódása. Ami van, az sose elég jó. Budapesten az angolszász stílű IPA-k és az ale-ek arattak, a GABF-en pedig a kis főzdék kategóriában például egy olyan főzde nyert, akinek a szortimentje tele van európai stílusú sörökkel.

Akkor legkésőbb jövő tavasszal újra a Főzdefeszten...

ui: Vizuális típusúak meg ITT mazsolázhatnak...