Nem mintha tudnám milyen az. Ellenben azt gondolom, hogy az lehet hasonlóan mostoha helyzetben, mint a sör akár a mindennapi életünkben, akár a gasztronómiában. Persze a minőségről beszélek. Minőségről, még véletlenül sem ’prémium’ termékekről, azt már olyannyira elkoptatták.
 

(Naugthy Hildegard)

Tehát a sör. Folyton meg kell méretnie magát más italokkal szemben. Mindenki méregeti, hogy mikor ront el valamit, aztán lehet körberöhögni, meg tradíciókat felemlegetni. Ha létezik is olyan, hogy ’magyar sörforradalom’ az maximum fél-egy évre tekinthet vissza, de máris sokan elvárják, hogy ez a nemes nedű legalább olyan koncepciózus legyen mint a bor, aminek azért volt egy-két évtizedes kifutása. Tudom én, hogy az információ korában élünk és vannak társadalmak, ahol már mindez megvalósult, de mi nem ott verjük a billentyűt.

Proli ital, szokásos asszociációja a szakadt hálós atléta, a nehéz-zsíros későn fogyasztott ételek, fizikai munka, foci (a tv-ben), horgászat, kísérő a rövidhez és talán az asszonyverés. Kinek nem inge ne vegye hát magára. Tény ami tény: amit ma sörként ismerünk, vagy legalábbis a fogyasztók döntő többsége, az messzebb esik az igazi sertől mint Makó New Yorktól (de legalábbis elválasztja egy óceán). Nem képviseli a friss kisüzemi, vagy házi sörfőzés jellemzőit, sem pedig az ezen kívül eső, a sör princípium megtestesülését igazán kifejező szuperfrankó topsöröket. Idehaza a sört év(tizedek)en át megalázták, elnyomták, felcimkézték a raktárban maradt hetvenes évekbeli jelszavakkal. Ez az állítás még ma is megáll a lábán-sajnos.
 

Pedig a sör szent
 

Ugyanakkor a sör bármivel felveszi a versenyt. Tudják ezt azok akik dolgoznak és foglalkoznak vele. 0-tól 60% alkoholfokig, a fehértől a tökéletesen feketéig, megjelenésének arca annyira sokféle, hogy szinte számlálhatatlan. A ritka, limitált példányszámú főzetekért és eseményekért a világ (ebből a szempontból) boldogabbik részein hatalmas pénzeket hajlandóak kiadni azok, akiknek telik erre. Akiknek erre nem telik, azok is megtalálják a számításukat, nem kell a sörnek csúfolt dobozos, 3%-os alkoholvégeredményeket vedelniük. A sör (és vele együtt a forradalmi fejlemények) itt kopogtat a szomszédban, a sógoroknál, a taljánoknál, de nem kell messze mennünk: majdnem minden környező ország sörhelyzete jobb mint a miénk.

Miért is nem tudjuk milyen sörök léteznek? Miért nem hallottunk a számtalan variációról? Miért gondolkozunk unos-untalan a világos lágerekben, azokból is a középtől lefelé egészen a legaljáig?

Így is lehet...

Aki most megsértődik, mert azt gondolja minősítem az ízlését, beleszólok, hogy mire költse a pénzét az téved! Nekem megfelel az ő döntése, ha továbbra is a nagyüzemi löttyöknél marad. De nem úgy, hogy nem tudja mit nyújt a másik oldal. Hogy soha nem kóstolt meg egyetlen olyan sört sem amit valamely releváns hozzáértő (szak)író a felső egyharmadba sorolt.

Igen, drága, mint majdnem minden jó dolog az életben, ami ritka és fontos az ember számára. Viszont több(et is ad) annyival legalább, mint amennyibe kerül.

Egyszóval akinek fontos a sör, az mérlegeljen, döntsön aztán tegyen egy próbát és legyen boldog.

Ezt csak a fotó kedvéért, most ez az első sör a ratebeeren:

képek: Pável