Addig-addig olvasgattam egyik kedvencem, a csombor.blog írását, míg kedvet kaptam egy jó kis békebeli ebédhez. Ki ne vágyna vissza az 20. század elejének Budapestjére, a Tabánba, vagy éppen Óbudára. Ihletettségem mangalica szalonnában, hagymában, krumpliban és a kacsacombban no meg a vörös- (vagy lila, ahogy jólesik) káposztában tárgyiasult. Az alapanyagok készen várták, hogy beszabaduljak a konyhába.

A kacsacombokat egy napra páclébe tettem (só, bors, hagyma, fokhagyma, olaj és persze sör). A mangalica szalonnán megdinszteltem a hagymát, közben a héjában megfőztem a krumplit is. A meghámozott krumplit vékony karikákra vágtam, megsóztam és a szalonnás hagymán összetörtem. Hogy ne kozmáljon oda, loccsantottam alá egy kis sört.

A kacsazsíron karamellizált barna cukorra rádobtam a feldarabolt, besózott vöröskáposztát, ráreszeltem két szép nyári almát, meghintettem köménymaggal és persze loccsantottam rá a balzsamecet mellé egy kis sört.

A bepácolt kacsacombokat magas falú tepsibe tettem, bőven meglocsoltam kacsazsírral, és fólia alatt alacsony hőmérsékleten (120-130 fokon) 50 percet elősütöttem, majd leszedtem a fóliát, és 220 fokon szép pirosra sütöttem. Sütés közben, hogy ne száradjanak ki, bőven kanalaztam rá a tepsiben lévő zsírból és persze loccsantottam rá egy kis sört.

És mivel meleg volt a sütő, a szakács - szigorúan védőital jelleggel - a torkába is loccsantott egy kis sört, aztán jöhetett az ebéd. Persze ez a munka valami finom, különlegesebb italt is megkívánt. Bár egy jóféle siller is remekül ment volna hozzá, én most mégis mást választottam.

A héten betértem a Kacsa utcai birodalmi sör-empóriumba, és többek között vásároltam a müncheni nagy hatos egyikétől, az Augustiner-Bräu-tól pár palack Edelstoff névre hallgató Export világost, aminek palackján a betűtípus és a címke a Weimari Köztársaság éveit idézik fel, gusztusos arany-komló karéjba ágyazva. Maga a sör egy igazi friss szomjoltó darab, üde buborékokkal, vidám szalmasárga színnel, kellemes szénás illattal. Ízében már ott a testes fűszeresség és a markáns, de nem túl intenzív keserűség is. Az 5,6% alkohol csak ezekben érződik, semmi likőrös eltompító bumfordiság. A főzés közben elfogyasztott pilsenik sokkal szárazabbak voltak, a kacsa mást kívánt. Az Edelstoff, ízei, és leheletnyi malátás édessége jól harmonizált a rostos kacsahússal és a párolt káposzta egyszerre édes és savanykás ízeivel, és persze oltotta a szomjat, a nehéz hagymás krumpli után.

Aztán jóllakott nosztalgiával elégedetten elmerengtem a boldog békeidőkön, Krúdyn, és irigykedtem, milyen szép is lehetett mindez...