A sörvadásznak ritka alkalmat jelentenek azok az éttermek, kulináris boltok, amelyek egy adott ország finomságaira specializálódtak, és mellesleg a hitelesség érdekében sörökből sem a szokásos magyar választékból, hanem inkább pár helyi változatból szemezgetnek.

Ilyen hely a már bemutatott mexikói Arriba (melyet azóta pár hasonló követett), valamint a japán Nobu is.

Legutóbb egy szemfüles blogger hívta fel figyelmünket az Il Capriccio által üvegben árusított és csapolt Turbacci sörökre.

Hazánkba Olaszhonból eddig csak a Moretti két kitűnő és két hanyagolható söre, valamint a nem túl mély benyomást gyakorló Peroni jutott el, mind észak-Olaszországból, és nagyüzemi gyártásból.

A Turbacci viszont kisüzem, valódi kézműves sörfőzde. Róma mellett alapították 1995-ben, tehát még az első nagy sörforradalom idején, amikor főleg az USA-ban, Olaszországban, és Japánban szaporodtak el gombamódra a kisüzemi főzdék.

Az Il Capriccio a Turbacci mindegyik változatát árusítja, az idénysörök kivételével. A 8 fajta nagyon széles palettát képvisel, van köztük skót típusú wee heavy, stout, strong ale, erősen komlózott és fantasztikus illatú IPA, búzasör, de még gesztenyés ízesítésű is.

Azért nem mind arany, ami fénylik. Bár egy férfiember szívét megdobogtatja a boltban egymás mellett sorakozó 6 sörcsap, el kell gondolkodni azon, képes-e az üzlet a 6x30=180 liter finomságot olyan rövid idő alatt kicsapolni, hogy ne buggyanjon meg? Ráadásul igen furcsa árképzésre vall, hogy a 3,5-4,5 dl csapolt sör 950 Ft, addig mindez 0,75 literes üvegben "csak" 1100 Ft. Bár már több blogger jelezte, hogy ég és föld különbség van a kettő minősége közt - a csapolt javára.

Én mindenesetre, óvatos duhajként, egyelőre a fenti kis üvegeket vásároltam (523 ill. 560 Ft-ért).

(És micsoda lehetőség, hogy ha az 523 Ft-osból valaki egyszerre vesz 10-et, és nem egyesével, máris 20 Ft nyereséget könyvelhet el :-))

Tegnap a Black került csapra, szerintem egy nagyon tisztességes stout ez, bár hajaz egy kicsit a cseh Merlin-re, mely egy hibrid, valahol a stout és schwarzbier között lavírozva.

Markáns, pörkölt íz jellemzi. Én, nem éreztem zavaró savanykás ízt, ellentétben Armando-val, de hát ő sokat tapasztalt kóstoló, adni kell a szavára.

Ezek a sörök igazából ételek kísérőiként állják meg a helyüket, én jobb híján pár olasz sajtot is tartalmazó sajttállal próbálkoztam, valamint azzal a epe-keserűségű olajbogyóval, amelyből csak harmadik kimerítő kísérletre sikerült 10 dekát kimérnie az Il Capriccio pincérének, 35 dekáról indítva. :-)

ps.
FK kollega is arra járt.