Aki a téli hónapokban látogat el a Baltikumba, az készüljön fel hóra, sárra, és nagy hidegre. Vilniustól nem messze, Trakai középkori vára mellett a Galve-tó felszínét ilyentájt már vastag jégpáncél borítja. Nem véletlen, hogy a litván fővárosban is szinte minden sarkon van egy jó kávézó vagy söröző, ahova az átfagyott helyiek vagy turisták betérhetnek. Egy kicsit távolabb a történelmi belvárostól és Gediminas várától bújik meg egy bohém városrész, amely állam az államban.

Uzupys "Köztársaságnak", saját zászlaja, sőt alkotmánya is van. A név jelentése a folyón túl, hisz pont a Vilna folyócska túloldalán helyezkedik el, és több remek söröző és étterem található ezen a kis vatikánnyi területű földdarabon. Bármelyik étterembe érdemes betérni, hogy a nagy hidegben a vodka, a starka (hordóban érlelt vodka) vagy a litván mézbrandy, a midus mellett-helyett egy jóféle sörrel oltsuk el szomjunkat.

Litván földön minden nagy sörmárkának szépen megvan a maga világos lagere, barnája, extrája és az erős, általában 6,5-7,5%-os söre is - ahogy ez egy rendes országban elvárható. A három nagy márka közül kettő Carlsberg tulajdon, a Sviturys és az Utenos (azaz Utena város söre, utenai - melynek Porterjéről itt lehet bővebben olvasni), illetve a Kalnapilis, azaz a "várhegy" (kalnas - hegy, domb; pilis - vár) a Royal Unibrew tulajdonában van. De a szóelemzés helyett térjünk a lényegre.

Télidőben a legjobban a barna ízlik, simulékony, jó malátás, és nem túl erős. Ha legurult egy-két sör, akkor tovább lehet állni egy újabb vendéglátó egységig, vagy lehet rendelni valami tartalmas étket, hogy felkészítsük szervezetünket, a csontig hatoló kinti hidegben az újabb 3-400 méterre. Az angolok válasza a nedves időre a sör mellé a puding és a mindeféle nehéz, húsos pie-ok.

A litvánok nemzeti étele a hideg tejszínes céklakrémleves főtt krumplival és tojással (Saltibarsciai) és a legismertebb a - tulajdonképpen krumpligombóc töltve - Cepelinai. Nem véletlen a név, mivel a formája a német gróf léghajójára hajaz, és mindenféle töltelékkel létezik a zöldségestől a húsoson át a halasig. A tányér szélére díszítésnek itt nem petrezselyem, hanem legtöbbször a kapor kerül.

Ha megtöltöttük gyomrunkat folytathatjuk az elemekkel a hiábavaló harcot, vagy hazamehetünk a szállásunkra, és a süvöltő mínuszból átülhetünk egy jó forró szaunába. Nincs is annál jobb, mint a 100 fokban ücsörögve belekapaszkodni egy üveg jóféle Kalnapilisbe, és hozzá egy falat szivar formájú, füstölt litván sörsajtot harapni. Aztán ki a friss hóba és újra vissza a szaunába. Persze a következő sörrel...