Míg Duchemin kolléga a közelmúltban a labancokhoz és a tótokhoz kirándult, addig jómagam a családostul délnyugati szomszédunkhoz ruccantam ki.

Szlovénia jóval kisebb ország még a mostani Magyarországnál is, viszont el van látva minden jóval, ami kis hazánkban - sajnos - már nincs meg. A napfényes tengerparton még novemberben is 20 fokban sétálgathatunk. Onnan csak 100 kilométerre viszont meseszép hegyi tájban gyönyörködhet az arra turistáskodó idegen. A főváros, Ljubljana piacán a friss tengeri halak, egzotikus és megszokott zöldségek-gyümölcsök garmadája vár minket a piacon. A helyi Sparban egy nyugdíjas 007-es ügynök árulja a prémium termékeket, többek között az olasz eredetit is megszégyenítő ízű helyi prosciutto crudo-t. Mindenhol az igényesség a kultúráltság és a jólét köszön vissza. A söröknél sincs ez másképp...

A szlovén söröknek -náluk természetesen - megtalálható a - valljuk be jellegtelen - lagerek mellett a gazdag anyagtartalmú sötét és erős változatai is. Szlovéniának két sörgyára van, a fővárosi Union illetve a vidéki kisvárosban, Laskoban található Lasko sörgyár. Mivel lassan beköszönt a tél, az Union sötét sörét illetve a Lasko sötét - szerintem, bár rá nem írták - Bockját illetve Eliksir fantázianevű erős világos sörét  - duplabakját? - ízleltem meg.

Haladjunk sorrendben. Mármint az alkoholtartalmat tekintve. Az Union sötét söre tiszteletre méltó 13,7 %-os extrakttal és 5,2%-os alkohollal kapható. Kitöltés után nem túl tartós bézs habot és sötétvöröses-fekete színt mutat. Az elsődleges illata - vélhetően a gazdag anyagtartalom miatt - egy enyhén kovászos kenyértészta illat, mely keveredik a pörkölt maláta karamelles illatával és egy lehelletnyi füstösséggel. Megkóstolva átütő pörkölt malátás, karamelles íz mellett egy vizes háttér is kibontakozik, mintha két sört a pohárban összekevertek volna. Nincs meg a kellő harmónia az italban, viszont a gazdag ízvilág valamelyest kárpótol érte. Jó kis téli sör, néhány hibával.

A Lasko sötét söre szintén 13,7-es szárazanyag tartalommal, de jóval magasabb 5,9-es alkohollal kapható. Kitöltéskor ennek a habja is hamar eltűnik, marad a vöröses fekete sűrű sör tetején a kis törtfehér habfoszlány. Rögtön megcsap minket a karamell maláta pörkölt illata. Ízében azonban váratlan és intenzív szárazság dominál, nincsenek meg az édes, telt jegyek. Szénsavja bántóan szúrós és elfedi az ízeket. 1-2 perc múlva, amikor már elült a pezsgés, előbújnak a sör elegánsabb likőrös jegyei, és becsületére legyen mondva, nem bántó az alkoholosság, hanem simulékonyan telíti ki a száraz, enyhén keserű pörköltmalátás ízt.

Eljutottunk a Lasko Eliksir-hez. Ez a sör igen tiszteletre méltó 16-os extrakttal és komoly 7,6%-os alkoholtartalommal bír. Behúzódva a kandalló vagy a radiátor elé egy hűvös késő őszi este kellemes élmény igérete rejlik ebben. Bontsuk is meg! A finom maláta mellé, enyhén likőrös illatok is érkeznek a pohár felől. A gyönyörű sötétborostyán szín a múlékony ekrű hab igazi elegáns sört jelez. Első kortyra az apró pezsgőszerű buborékok és likőrös jegyek egy belga sör ízvilágát hozzák elő. A natur ízű - geuze - lambicoknak és a kevésbé karakteresen élesztős apátsági sörök zamata köszön vissza. Újabb mély szippantás, majd kis korty és méz és juharszirup-illat és íz is éri orrunkat és nyelvünket, hogy az ízvilág átlendüljön egy alkoholos, brandys szárazságba. A második Laskoban is - ez már nem lehet véletlen - visszaköszön az előző Lasko ízében is meglévő száraz ízvilág. De míg a sötét sörben a túlbuzgó buborékok elnyomták a sör teljes zamatát, itt elegáns játékossággal szállítják a likőrös, kicsit édeskés ízeket. A száraz ízvilág olyannyira elsöprő, hogy a komló keserűsége már-már elveszik az ízek közül.

A hármasból a Lasko Dark volt a legkevésbé meggyőző, durva szénsavjával. Második helyen az Union temno áll, sajnos a finom pörkölt maláta ízei mellett a hiányzó harmónia von le értékeiből. A hármasból a legjobban az Eliksir győzött meg, finom eleganciájával, cseppet sem bántó, sőt arisztokratikus likőrösségével kellemes perceket szerez a sörkedvelőknek.

A hazai sörszentháromságnak a Borsodi-Dreher-Soproni multiszörnyeknek meg ismét odavethetjük a (költői) kérdést: Miért nem lehet a Magyarországon is elegáns 0,33-as kiszerelésben igényes, anyagdús téli(es) söröket a piacra dobni? Azzal meg ne jöjjenek, hogy kicsi a piac, ha a szomszédos harmad-negyedakkora Szlovéniában jól működik ugyanez. Így maradunk a mosogatólés posványban, vagy néhanap vásárolunk egy üveg Black Rose-t.