2010. okt 04.

A skótok nem fukarok

írta: pif
A skótok nem fukarok

Feltehetőleg a jó öreg angoloktól származik az a vélekedés, hogy északi szomszédaik fukarok. Nos nem tudom, ennek mennyi a valóságalapja, mindenesetre aki járt már Edinburgh-ban (ott Edinbra a kiejtése), és megcsodálta a belváros palotáit,  az tudja, hogy még ha skótok is a skótok, bizonyosan nem szegények.

 

Robert Burns (Rrrrobi Burrrns, pergetett r hangokkal) megénekelte több versében is, hogy a skótok nemzeti itala semmiképp nem a bor, hanem a jó, kalapos serital. A brit szigetek hagyományos söre a felsőerjesztésű ale, ennek van kultusza itt a skót lankákon is.

Városunkban pár éve működik a Kaledonia Skót étterem, amely a remek skót whisky-n kívül jó pár remek sört is tart, mindegyikük a Belhaven főzde terméke.

Legelőször is érdemes pár szót szólni a kínálat egyetlen csapolt söréről a Belhaven Best-ről. Skóciában is elsősorban csapolva elérhető, de ritkán kapható dobozos változata is. Ez egy nagyon könnyen iható, teljesen harmonikus ízű, "beszélgetős" sör, visszafogott ale jegyekkel, kár hogy a mi pénztárcánk nem enged meg belőle annyit, mint amennyi egy kellemes sörözős estére dukál. (egyébként csak 3,2 % az alkoholtartalma, tehát bátran le lehet gurítani belőle több pintet is)

 

A sörfőzde legféltettebb kincse a Scottish Stout. Nemcsak csokoládés, erősen pörkölt stout ízjegyekkel, és fantasztikus barna habbal megáldott itóka ez, hanem elég erős is, de az alkoholíz mégis visszafogott. Mindenesetre egy üveg nagyon kellemesen esik lefekvés előtt belőle, ezt tanúsíthatom.

 

Amúgy ez a stout megszólalásig emlékeztet a Guinness Foreign Extra Stout-ra, a hab színét és szivacsos szerkezetét is beleértve. Ez utóbbit Nigériából hozzák be itt élő afrikaiak.

 

A Wee Heavy nevében a wee szócska tulajdonképpen azt jelenti, hogy kicsit, enyhén. Tehát egy kissé erős. Hát ez a sör rácáfol a nevére, mert majdnem olyan erős mint a Stout, de sokkal könnyebben iható, mondhatni selymes ízű. És kissé édeskés ízű is. A színe mély barna, de a habja erősen bézs árnyalatú.

 

A Belhaven ale-jei közül szerintem a legjobb a skót nemzeti poéta képével díszített, nagyon szép cimkés üvegben található. Határozottan erősebb, mint a "beszélgetős" Best, és a habja olyan krémes, hogy még a Guinness is megirigyelhetné. És tényleg nagyon jó.

 

A McCallum Stout egy kicsit csalódás (a nagyobb csalódás csak ezután következik).

Én naívan a neve alapján egy stout-ot vártam, helyette egy sima ale, és nem is a legjobb a Belhaven ale-jei közül. De azért teljesen elfogadható, egyszer mindenképpen érdemes megkóstolni.

 

A Belhaven Fruit Beer-t is érdemes megkóstolni, de csak a nyugodtabb idegzetűeknek, mert az izgágák könnyen elkezdenek káromkodni azon, hogy minek dobtak ki rá 700 Ft-ot.

Ugyanis ez minden, csak nem gyümölcsös sör. Ahhoz kellőképpen összehúzó, fanyar az íze, hogy elrontsa a mögötte felsejlő ale-t, ahhoz viszont hiányzik mind az édes íz, mind a gyömölcszamat, mind az illat, hogy ne szégyenkezve viselje a fruit beer nevet. Talán csak az IPA-hoz hasonló narancsos színe érdemel dicséretet.

 

A következő sörnek azonban nem csak a színe IPA szerű, hanem ez valóban egy tőrölmetszett IPA, annak minden jegyével, kissé szúros, mustot idéző gyümölcsös illat, markáns komlókeserűség, de mégis édeskésen zamatos, hatalmas test, és a fantasztikus, szinte vakítóan fehér tömött hab. Nekem a nem túl sok megkóstólt IPA közül ez tetszett legjobban, természetesen egy orrhosszal azért lemaradt a Bécsben ízlelhető 1516 Victoria Hop Devil IPA mögött. Hagy pletykáljak egy kicsit. Amikor megvettem, rákérdeztem a csaposnál, hogy ugye kesernyés az íze. Á, nem, egyáltalán nem keserű. Az kár, mondtam, mert akkor mitől lenne IPA? Persze egy szó nem volt igaz a nem kesernyés IPA legendájából.

 

Az ale-ek sorát zárjuk le a szimplán Scottish Ale-nek nevezett finomsággal. Mindössze 0,2 % al tér el az alkoholtartalma a McCallum Stout mögött, de annál testesebb, szinte harapható. Az üveg visszafogott dizájnja ahhoz hasonló, és legalább nem viseli a megtévesztő stout nevet.

 

Ha már a skót söröknél tartunk, mindenképpen említsük meg az extravagáns Brew Dog söreit, bár erről a szakavatottabb sörbloggerek bővebben megemlékeztek.

Nagyon széles a főzde söreinek választéka, többek között az extrém erős Tactical Nuclear Penguin és Sink the Bismarck is az ő szüleményük.

Én ezek közül csak az ütősen erős Rip Tide twisted merciless stuot-ba futottam bele, hááát, érdekes, ahogy a britek mondják.

 

 

Szólj hozzá